¹Most tehát, mindenható Úr, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád.

²Hallgass meg, Urunk, és irgalmazz, mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk, mert vétkeztünk ellened.

³Te ugyanis trónolsz örökké, és mi elvesszünk örökre?

⁴Mindenható Úr, Izrael Istene, hallgasd meg most Izrael halottainak és fiaiknak imádságát, akik vétkeztek ellened és nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, s ezért ránk halmozódtak a csapások.

⁵Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg tulajdon kezedről és nevedről ebben az időben,

⁶mert te, az Úr vagy a mi Istenünk, és mi, Urunk, dicsérünk majd téged!

⁷Hiszen azért adtad a szívünkbe azt, hogy féljünk téged és segítségül hívjuk nevedet és dicsérjünk téged fogságunkban, mert megtértünk atyáink gonoszságából, akik vétkeztek ellened.

⁸Íme, ma abban a fogságunkban vagyunk, amelybe szétszórtál minket: gyalázatra, átokra, a bűn büntetéséül, atyáink minden gonoszságáért, akik eltávoztak tőled, Urunk, Istenünk!«

⁹Halld meg, Izrael, az élet parancsait,
figyelj, hogy okosságot tanulj!

¹⁰Hogy van az, Izrael, hogy ellenség földjén vagy?

¹¹Megvénültél az idegen földön,
fertőzött vagy, mint a halottak,
azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba.

¹²Elhagytad a bölcsesség forrását!

¹³Ha Isten útján jártál volna,
bizonnyal örökké békében lakhatnál!

¹⁴Tanuld meg, hogy hol az okosság, hol az erő,
hol az értelem – hogy azt is megtanuld:
hol van a hosszú élet és a jólét,
hol a ragyogó szem és a béke?

¹⁵Ki találta meg annak helyét,
és ki hatolt be kincseibe?

¹⁶Hol vannak a nemzetek fejedelmei,
a föld vadállatainak urai,

¹⁷akik az ég madaraival játszanak,

¹⁸akik ezüstöt halmoznak össze
meg aranyat, amelyben bíznak az emberek,
és amely után vég nélkül törtetnek?
Akik ezüstért fáradtak, érte szorgoskodtak,
és kiknek cselekedetei érthetetlenek?

¹⁹Eltűntek ők, leszálltak az alvilágba,
és mások léptek a helyükbe.

²⁰Ifjabbak látták meg a napvilágot
és laktak a földön,
de a fegyelem útját nem ismerték,

²¹és nem értették meg ösvényeit;
fiaik sem tudták felfogni,
távol maradt az tőlük is.

²²Nem hallottak róla Kánaán földjén,
Temánban sem látták.

²³Hágár fiai, akik a földi okosságot kutatják,
Merra és Temán kereskedői,
a mesemondók, akik kutatják az okosságot és az értelmet,
szintén nem ismerték fel a bölcsesség útját,
és nem gondoltak ösvényeire.

²⁴Ó Izrael, mily nagy az Isten háza,
mily nagy az ő birtokának helye!

²⁵Nagy és határtalan,
fölséges és megmérhetetlen!

²⁶Ott vannak azok a hírneves óriások,
akik az ősidőkben éltek,
hatalmas termetűek,
hadakozáshoz értők.

²⁷Nem őket választotta ki az Úr,
és nem ők találták meg a tudás útját.
Elvesztek,

²⁸mert nem volt bölcsességük,
elvesztek a saját oktalanságuk miatt.

²⁹Ki ment fel az égbe, hogy birtokba vegye,
és ki hozta le a fellegekből?

³⁰Ki kelt át a tengeren, hogy rátaláljon,
és elhozza színaranyért?

³¹Nincs senki sem, aki ismerhetné útjait,
sem olyan, aki fel tudná kutatni ösvényeit;

³²csak a Mindenható ismeri,
és találta meg okosságával:
ő, aki örök időre megalapította a földet,
és betöltötte barmokkal meg négylábú állatokkal.

³³Aki elküldi a fényt, s az elmegy,
és ha hívja, az remegve engedelmeskedik neki.

³⁴A csillagok örömmel ragyognak őrhelyükön,

³⁵ha hívja őket, azt mondják: »Itt vagyunk!«,
és készséggel ragyognak alkotójuknak.

³⁶Ő a mi Istenünk,
hozzá senki sem hasonlítható.

³⁷Ő ismeri a bölcsességnek minden útját,
s azt szolgájának, Jákobnak adta át,
Izraelnek, az ő kedveltjének.

³⁸Ezután megjelent a földön,
s az emberekkel társalgott.