Pál magatartása

¹Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.

²Mert ő mondja:
Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!»A nekem tetsző időben meghallgattalak,
és az üdvösség napján megsegítettelek téged«.^{(Iz 49,8)}

³Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat,

⁴hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban,

⁵verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben,

⁶tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben,

⁷az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében,

⁸dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók;

⁹mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek;

¹⁰mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.

Kibékülés a korintusiakkal: 6,11-7,16

Buzdítás és figyelmeztetés

¹¹A szánk megnyílt felétek, korintusiak, s a szívünk kitárult.

¹²Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szűk a hely.

¹³Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket!

¹⁴Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között?

¹⁵Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?

¹⁶Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja:
»Köztük fogok lakni és közöttük járni,
az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.^{(Lev 26,11k)}

¹⁷Menjetek ki tehát közülük,
váljatok külön – mondja az Úr –,
s ne érintsetek tisztátalant!
Akkor magamhoz fogadlak majd titeket,^{(Iz 52,11)}

¹⁸és én atyátok leszek,
ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek,
mondja a mindenható Úr«.^{(Szof 3,20G; Jer 31,9; Iz 43,6; Ám 3,13G; 2Makk 1,24)}

¹⁹

Pál magatartása

²⁰Mert ő mondja: Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja! »A nekem tetsző időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek téged«.

²¹Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat,

²²hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban,

²³verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben,

²⁴tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben,

²⁵az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében,

²⁶dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók;

²⁷mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek;

²⁸mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.

²⁹

Kibékülés a korintusiakkal: 6,11-7,16

Buzdítás és figyelmeztetés

³⁰Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szűk a hely.

³¹Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket!

³²Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között?

³³Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?

³⁴Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja: »Köztük fogok lakni és közöttük járni, az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.

³⁵Menjetek ki tehát közülük, váljatok külön – mondja az Úr –, s ne érintsetek tisztátalant! Akkor magamhoz fogadlak majd titeket,

³⁶és én atyátok leszek, ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek, mondja a mindenható Úr«.