Pál magatartása
1Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.
2Mert ő mondja:
Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!»A nekem tetsző időben meghallgattalak,
és az üdvösség napján megsegítettelek téged«
3Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat,
4hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban,
5verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben,
6tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben,
7az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében,
8dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók;
9mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek;
10mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.
Kibékülés a korintusiakkal: 6,11-7,16
Buzdítás és figyelmeztetés
11A szánk megnyílt felétek, korintusiak, s a szívünk kitárult.
12Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szűk a hely.
13Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket!
14Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között?
15Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?
16Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja:
»Köztük fogok lakni és közöttük járni,
az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek
17Menjetek ki tehát közülük,
váljatok külön – mondja az Úr –,
s ne érintsetek tisztátalant!
Akkor magamhoz fogadlak majd titeket,(Iz 52,11)
18és én atyátok leszek,
ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek,
mondja a mindenható Úr«.(Szof 3,20G; Jer 31,9; Iz 43,6; Ám 3,13G; 2Makk 1,24)