Pál magatartása
1Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét.
2Mert ő mondja:
„A nekem tetsző időben meghallgattalak,
és az üdvösség napján megsegítettelek téged.”
Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!
3Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat,
4hanem mindenben Isten szolgáiként viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban,
5verésben, börtönben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben,
6tisztaságban, tudásban, béketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben,
7az igazság igéjében, Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében,
8dicsőségben és becstelenségben, gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók;
9mint ismeretlenek és mégis ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek;
10mint szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.
KIBÉKÜLÉS A KORINTUSIAKKAL: 6,11-7,16
Buzdítás és figyelmeztetés
11A szánk megnyílt felétek, korintusiak, s a szívünk kitárult.
12Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szűk a hely.
13Hogy pedig ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket!
14Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igaz voltnak a gonoszsághoz? Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között?
15Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?
16Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja:
„Köztük fogok lakni és közöttük járni,
az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.
17Menjetek ki tehát közülük,
váljatok külön – mondja az Úr –,
s ne érintsetek tisztátalant!
Akkor magamhoz fogadlak majd titeket,
18és én atyátok leszek,
ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek,
mondja a mindenható Úr.”