Az apostol önigazolása

Pál önigazolása: 11,1-12,13

¹Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Kérlek, viseljetek el!

Pál önigazolása: 11,1-12,13

²Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket egy férfival, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz.

³De félek, hogy amint a kígyó félrevezette Évát álnokságával, úgy a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadástól.

⁴Mert ha valaki jön, és más Krisztust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más Lelket fogadtok be, mint amit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt igen jól eltűritek.

⁵Pedig azt hiszem, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-fő apostoloknál,

⁶mert ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem, hiszen azt mindenben és minden tekintetben megmutattam nektek.

⁷Vagy talán bűnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket fölmagasztaljalak, mikor Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek?

⁸Más egyházakat fosztottam ki, támogatást fogadtam el tőlük, hogy titeket szolgálhassalak.

⁹Amikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam a terhére, mert amiben hiányt szenvedtem, azt pótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben vigyáztam, hogy terhetekre ne legyek, és vigyázni is fogok.

¹⁰Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ezen a dicsőségemen ezután sem engedek csorbát ejteni Achája vidékein.

¹¹Miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!

¹²De amit teszek, tenni is fogom, hogy elvegyem az alkalmat azoktól, akik alkalmat keresnek, hogy olyanokkal dicsekedjenek, mint mi.

¹³Mert az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak tettetik magukat.

¹⁴S ez nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát.

¹⁵Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is az igazságosság szolgáinak tettetik magukat. Végük megfelel majd a cselekedeteiknek.

Pál fáradalmai

¹⁶Újra mondom tehát, ne tartson senki ostobának. Vagy fogadjatok el engem akár ostobának, hadd dicsekedjem én is egy kissé.

¹⁷Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy ostobaságból, mert van alapja dicsekvésemnek.

¹⁸Mivel sokan dicsekszenek emberi előnyeikkel, most én is dicsekedni fogok.

¹⁹Ti ugyanis örömest eltűritek az ostobákat, hiszen bölcsek vagytok.

²⁰Mert elviselitek, ha valaki szolgaságra vet benneteket, ha valaki elnyel, ha valaki hatalmába kerít, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver.

²¹Szégyenkezve mondom, hisz mintha mi gyöngék lettünk volna ebben a tekintetben. De azzal, amivel valaki dicsekedni mer – ostobaságból mondom –, én is merek.

²²Zsidók ők? Én is! Izraeliták ők? Én is! Ábrahám ivadékai ők? Én is!

²³Krisztus szolgái ők? Mint oktalan mondom, én még inkább: számtalan fáradság, igen sokszor fogság, módfelett való verések, gyakori halálveszély közepette.

²⁴A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyven ütést.

²⁵Háromszor szenvedtem megvesszőzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam.

²⁶Gyakran voltam úton, veszélyben folyóvizeken, veszélyben rablók között, veszélyben saját népem körében, veszélyben a nemzetek között, veszélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek között,

²⁷fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

²⁸Ezek mellett ott van még mindennapi nyugtalanságom: valamennyi egyház gondja.

²⁹Ki erőtlen, hogy én ne lennék erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?

³⁰Ha dicsekedni kell, gyöngeségemmel dicsekszem.

³¹Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom.

³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogjon,

³³és az ablakon keresztül, kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem meg a kezéből.