Visszatekintés az apostol első látogatására

¹Magatok is tudjátok, testvérek, hogy hozzátok való érkezésünk nem volt hiábavaló.

²Ellenkezőleg, noha előbb, mint tudjátok, szenvedések és bántalmak értek minket Filippiben, mégis, Istenben bízva, a nagy gondok között is hirdettük nektek Isten evangéliumát.

³Mert a mi igehirdetésünk nem tévedésből fakad, sem tisztátalanságból, és nem történik álnoksággal,

⁴hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten megpróbált és igazolt, hogy ránk bízza az evangéliumot. Nem mint olyanok, akik az emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki vizsgálja szívünket.

⁵Egyáltalán nem szokásunk a hízelgő beszéd, amint tudjátok, sem a kapzsiság alkalmának keresése – Isten a tanúnk erre.

⁶Az emberek elismerését sem kerestük, sem a tiéteket, sem másokét.

⁷Bár rátok támaszkodhattunk volna, mint Krisztus apostolai, mégis olyanná lettünk köztetek, mint a kisgyermek, vagy mint a gyermekeit dajkáló anya.

⁸Annyira közel álltatok a szívünkhöz, hogy szívesen nektek adtuk volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem az életünket is, mert nagyon megszerettünk titeket.

⁹Hiszen emlékeztek, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, és úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy közületek senkinek se legyünk a terhére.

¹⁰Ti tanúi vagytok ennek, és Isten is, hogy milyen szent, igaz és feddhetetlen módon éltünk értetek, akik hívők lettetek.

¹¹Hasonlóképpen azt is tudjátok, hogy amint az apa inti a gyermekeit, mindegyikteket

¹²úgy intettünk és vigasztaltunk, s kérve-kértünk, hogy viselkedjetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki országába és dicsőségére hív titeket.

A közösség elfogadta az evangéliumot

¹³Ezért tehát mi is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor Isten igéjének hirdetését tőlünk hallottátok, azt nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát, hanem mint Isten igéjét, ahogy valóban az is. Ez munkálkodik most bennetek, akik hisztek.

¹⁴Mert ti, testvéreim, hasonló sorsra jutottatok, mint Isten egyházai, amelyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban, mert ti ugyanazt szenvedtétek el fajtestvéreitektől, amit ők is a zsidóktól,

¹⁵akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, s minket is üldöztek. Istennek nem telik kedve bennük. Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt,

¹⁶és megtiltják nekünk, hogy a pogányokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek. Így mindenkor betöltik bűneik mértékét, és Isten haragja utol is érte őket mindvégig.

Az elmaradt látogatás

¹⁷Testvérek, mi rövid időre elszakadtunk ugyan tőletek és egymás látásától, de nem a szívünkkel! Ezért nagy vágyódásunkban annál jobban igyekeztünk arra, hogy színről színre lássunk titeket.

¹⁸El akartunk ugyanis menni hozzátok, kiváltképpen én, Pál, egyszer is, másszor is, de a sátán megakadályozott.

¹⁹Mert ki a mi reménységünk, örömünk, vagy dicsőségünk koszorúja? Nem ti, a mi Urunk Jézus előtt, amikor eljön?

²⁰Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk!