¹Végig Kóre fiainak, zsoltár a titkokért.

²A mi Istenünk oltalom és erő; segítő a szorongatásokban, melyek igen elértek minket.

³Azért nem félünk, ha a föld megrendűl is, és a hegyek a tenger szivébe vitetnek.

⁴Zúgjanak bár és háborogjanak az ő vizei, rengjenek a hegyek az ő erőssége miatt:

⁵a folyó rohama fölvidítja az Isten városát, megszenteli hajlékát a Fölséges.

⁶Isten annak közepette van, s nem fog ingani; megsegíti őt Isten korán reggel.

⁷Fölháborodtak a nemzetek, és hanyatlottak az országok; ő szózatát adta, és megrendűlt a föld.

⁸Az erők Ura mivelünk; oltalmazónk Jákob Istene.

⁹Jőjetek elő, és lássátok az Úr cselekedeteit, minő csodákat tett a földön:

¹⁰Megszüntetvén a hadakat a föld végeig, eltöri a kézijat, és összezúzza a fegyvereket, és a paizsokat megégeti tűzzel.

¹¹Szűnjetek meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten; fölmagasztaltatom a nemzetek között, és fölmagasztaltatom a földön.

¹²Az erők Ura mivelünk; oltalmazónk Jákob Istene.