¹Végig Kóre fiainak oktatásúl.

²Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink adták hirűl nekünk a cselekvényt, melyet cselekedtél az ő napjaikban, a régi napokban.

³A te kezed szórta szét a nemzeteket, és átültetted őket; megsanyargattad a népeket, és kiűzted őket.

⁴Mert nem kardjok által bírták a földet, és nem karjok szabadította meg őket, hanem a te jobbod és karod és orczád világossága, mert kedvelted őket.

⁵Te magad vagy az én királyom és Istenem, ki Jákobnak segítséget küldesz.

⁶Teáltalad ellenségeinket szarvakkal ide s tova hányjuk, és a te neved által megvetjük a ránk támadókat.

⁷Mert nem kézijamban bizom, és nem kardom szabadít meg engem:

⁸hanem te szabadítasz meg minket sanyargatóinktól, és megszégyeníted, kik minket gyűlölnek.

⁹Az Istenben dicsekedünk egész nap, és a te nevednek hálát adunk mindörökké.

¹⁰Most pedig elvetettél és meggyaláztál minket; és nem jösz ki, Isten, a mi seregeinkkel.

¹¹Hátratérítettél minket ellenségeink előtt, és a kik gyűlöltek minket, zsákmányoltak magoknak.

¹²Mint az ennivaló juhokat, oda adtál minket, és a nemzetek közé szórtál minket.

¹³Ár nélkül adtad el népedet, és nem volt sokaság eladatásán.

¹⁴Gyalázatra adtál minket szomszédinknak, csúfra és nevetségre azoknak, kik köröttünk vannak.

¹⁵Közmondássá tettél minket a pogányoknál, főcsóválásra a népek közé.

¹⁶Naponkint előttem van gyalázatom, és orczám pirúlása elborít engem,

¹⁷a szidalmazó és ellenmondó szava miatt, az ellenség és üldöző szine előtt.

¹⁸Ezek mind ránk jöttek, és mi mégsem feledtünk el téged, és nem cselekedtünk gonoszúl szövetséged ellen.

¹⁹És nem tért hátra szivünk; és te eltérítetted ösvényinket útadról.

²⁰Mert megaláztál minket a nyomorgatás helyén, és a halál árnyéka borított be minket.

²¹Ha elfeledkezünk a mi Istenünk nevéről, és ha kiterjesztjük kezeinket idegen istenhez:

²²nem veszi-e számon Isten ezeket? miután ő tudja a szivek titkait. Mert éretted öldököltetünk naponkint, és úgy tartatunk, mint a megölni való juhok.

²³Kelj föl, miért alszol el? Uram! kelj föl és ne vess el mindvégig.

²⁴Miért fordítod el orczádat, elfeledkezel szegénységünkről és szorongattatásunkról?

²⁵Mert lealáztatott lelkünk a porba; és hasunk a földhöz ragadott.

²⁶Kelj föl, Uram! segíts meg minket, és szabadíts meg minket a te nevedért.