¹Végig, a reggeli segélyért, Dávid zsoltára.

²Istenem, én Istenem! tekints rám; miért hagytál el engem? szabadúlásomat eltávolítják vétkeim kiáltásai.

³Én Istenem! napestig kiáltok, és nem hallgatsz meg; és éjjel, és nem hasztalanúl-e rám nézve?

⁴Te pedig a szent helyen lakol, Izrael dicsérete!

⁵Tebenned bíztak atyáink; bíztak, és megszabadítottad őket.

⁶Hozzád kiáltottak, és megszabadúltak; tebenned bíztak, és meg nem szégyenűltek.

⁷Én pedig féreg vagyok, és nem ember; emberek gyalázata és a nép megvetése.

⁸Mindnyájan, kik látnak engem, kigúnyolnak engem, félrevonják ajkokat, és fejöket hajtogatják.

⁹„Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg őt, mert kedveli őt.“

¹⁰Mert te vagy, ki engem kivontál a méhből; én reménységem anyám emlőjétől.

¹¹Hozzád utasíttattam a méhtől fogva; én Istenem vagy te anyám méhétől.

¹²Ne távozzál el tőlem, mert a szorongatás közel vagyon; mivel nincs, ki segítsen.

¹³Sok tulok vett engem körűl; kövér bikák környeztek meg engem;

¹⁴rám tátották szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

¹⁵Mint a víz, kiöntettem, minden csontom elvált. Mint a megolvadt viasz, olyan lett szivem testem belsejében.

¹⁶Erőm kiszáradt, mint a cserép, és nyelvem ínyemhez ragadt; és a halál porába vittél engem.

¹⁷Mert körűlvett engem a sok eb; a gonoszok gyülekezete körűlkerített engem. Átlyuggatták kezeimet és lábaimat,

¹⁸megszámlálták minden csontomat; ők pedig néztek és szemléltek engem,

¹⁹elosztották magok közt ruháimat, és öltönyömre sorsot vetettek.

²⁰De te, Uram! ne távoztasd el tőlem segítségedet, figyelj az én oltalmamra.

²¹Ments meg, oh Isten! lelkemet a fegyvertől; és egyetlenemet az eb kezéből.

²²Szabadíts meg engem az oroszlán szájából; engem, lealázottat, az egyszarvúak szarvaitól.

²³Hirdetni fogom nevedet atyámfiainak, a gyülekezetnek közepette dicsérlek téged.

²⁴Kik félitek az Urat, dicsérjétek őt; Jákob minden ivadéka, dicsőítsétek őt.

²⁵Félje őt Izrael minden ivadéka; mert nem útálta és nem vetette meg a szegény könyörgését, orczáját sem fordította el tőlem; mikor kiáltottam hozzája, meghallgatott engem.

²⁶Nálad vagyon dicséretem a nagy gyülekezetben; fogadásimat beteljesítem a téged félők szine előtt.

²⁷Enni fognak a szegények, és megelégszenek, és dicsérik az Urat, kik őt keresik; szíveik élni fognak örökön örökké.

²⁸Megemlékezik és megtér az Úrhoz a föld minden határa; és imádkozni fog az ő színe előtt a pogányok minden nemzetsége.

²⁹Mert az Úré az ország; és ő uralkodni fog a pogányokon.

³⁰Esznek és imádják őt a föld minden kövérei; az ő színe előtt leborúlnak mindnyájan, kik a földbe mennek.

³¹És az én lelkem neki él, és ivadékom neki fog szolgálni.

³²Az Úrról fog neveztetni a következő nemzedék; és az egek hirdetni fogják az ő igazságát a népnek, mely születik, melyet az Úr teremtett.