¹Alleluja! Aggeusé és Zakariásé.

²Dicsérd én lelkem az Urat, dicsérem az Urat életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamig leszek. Ne bízzatok a fejedelmekben,

³az emberek fiaiban, kik nem segíthetnek.

⁴Kimegyen lelkök, és visszatérnek földükbe; azon nap elvesz minden gondolatjok.

⁵Boldog, a kinek segítője Jákob Istene, és reménysége az ő Urában Istenében,

⁶ki az eget és földet teremtette, a tengert és mindazt, mi azokban vagyon;

⁷ki az igazmondást örökké megtartja, itéletet tesz a méltatlanúl szenvedőknek, eledelt ad az éhezőknek. Az Úr föloldja a foglyokat,

⁸az Úr megvilágosítja a vakokat, az Úr fölemeli a leverteket, az Úr szereti az igazakat.

⁹Az Úr megőrzi a jövevényeket, az árvát, az özvegyet fölfogja, és a bűnösök útait elveszíti.

¹⁰Az Úr országol mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.