¹Dávid (vagy) Jeremiás zsoltára. Babilon folyóvizei mellett, ott ültünk és sírtunk, midőn Sionról emlékezénk.

²A fűzfákra függesztettük benne hangszereinket.

³Mert ott, kik elvittek és fogságban tartottak minket, énekszót kivántak tőlünk: „Zengjetek nekünk éneket Sion énekeiből.“

⁴Hogyan énekeljük az Úr énekét idegen földön?

⁵Ha elfeledkezem rólad, Jerusalem! legyen elfeledve jobb kezem.

⁶Torkomhoz ragadjon nyelvem, ha meg nem emlékezem rólad, ha nem teszem Jerusalemet fővígaságomnak.

⁷Emlékezzél meg, Uram! Édom fiairól Jerusalem napján, kik mondák: Pusztítsátok el, pusztítsátok el azt alapjáig.

⁸Babilon inséges leánya! boldog, ki visszaadja neked fizetésedet, melylyel te nekünk fizettél.

⁹Boldog, ki megragadja s a kősziklához csapja kisdedeidet.