¹Ének a fölmenetekre. Gyakorta ostromlottak engem ifjúságomtól… mondja meg most Izrael,

²gyakorta ostromoltak engem ifjúságomtól: de semmit sem tehettek nekem.

³Hátamon kovácsoltak a bűnösök, sokáig űzték gonoszságukat;

⁴de az igaz Úr megtöré a bűnösök nyakát.

⁵Szégyenűljenek meg és hátráljanak mindnyájan, kik Siont gyűlölik.

⁶Legyenek, mint a háztetők füve, mely mielőtt kiszaggattatnék, elszárad;

⁷melylyel az arató nem tölti meg kezét, sem ölét a kévekötő,

⁸és hol nem mondják az átmenők: Az Úr áldása legyen rajtatok, áldunk titeket az Úr nevében.