¹A szegény imádsága, midőn szorongattaték, és az Úr színe előtt kiönté könyörgését.

²Uram! hallgasd meg imádságomat, és az én kiáltásom jusson hozzád.

³Ne fordítsd el tőlem a te orczádat; a mely nap szorongattatom, hajtsd hozzám füledet; a mely nap segítségűl hílak téged, azonnal hallgass meg engem.

⁴Mert mint a füst, elenyésznek az én napjaim, és tetemeim mint a forgács elszáradnak.

⁵Levágattam, mint a széna, és szívem kiszáradott, úgy hogy elfeledtem enni kenyeremet.

⁶Az én nyögésem szava miatt csontom húsomhoz ragadott.

⁷Hasonló lettem a pusztaság pelikánjához; olyan lettem, mint a bagoly az ő lakhelyén.

⁸Virasztok és olyan lettem, mint a magányos madár a háztetőn.

⁹Napestig gyaláznak engem az én ellenségeim; és a kik dicsértek engem, ellenem esküsznek.

¹⁰Mert a kenyeret hamuban eszem, és italomat sírással vegyítem

¹¹a te haragod és boszankodásod miatt; mert fölemelvén, levetettél engem.

¹²Napjaim mint az árnyék hanyatlanak, és én mint a széna elszáradok.

¹³Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzedékről nemzedékre.

¹⁴Te fölkelvén, könyörűlni fogsz Sionon; mert ideje, hogy rajta könyörűlj, mert eljött ideje.

¹⁵Mivel kedvesek szolgáidnak az ő kövei, és romján sajnálkoznak.

¹⁶És a népek félni fogják a te nevedet, Uram! és a föld minden királyai a te dicsőségedet.

¹⁷Mivelhogy az Úr fölépíti Siont, és láttatni fog az ő dicsőségében,

¹⁸az alázatosok imádságát tekintetbe veszi, és nem veti meg azok könyörgését.

¹⁹Irassanak meg ezek a jövő nemzedéknek; és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat;

²⁰mert letekintett az ő szent magasságából; az Úr mennyből a földre tekintett:

²¹hogy meghallja a foglyok sóhajtásait, és föloldja a megöltek fiait:

²²hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, és az ő dicséretét Jerusalemben,

²³midőn a népek és királyok egybegyűlnek, az Úrnak szolgálandók.

²⁴Erre felelt neki ő életereje javában: Napjaim kevés számát jelentsd meg nekem.

²⁵Ne szólíts ki engem napjaim felén; a te esztendeid nemzedékről nemzedékre.

²⁶Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, és az egek kezeid alkotmányai.

²⁷Ezek elmúlnak, te pedig megmaradsz; mind elavúlnak, mint a ruha, és mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak;

²⁸te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el.

²⁹Szolgáid fiainak lakásuk lesz nálad, és ivadékuk megmarad mindörökké.