1Mert minden főpap, ki az emberek közől választatik, az emberekért rendeltetik Isten előtti ügyeikben, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért,
2ki szánakodhassék a tudatlanokon és tévelygőkön, miután ő is körűl van véve gyarlósággal;
3és azért kell valamint a népért úgy önmagáért is áldozni a bűnökért.
4Nem is veszi senki magának e tisztet, hanem a ki Istentől hivatik, mint Áron.
5Úgy Krisztus is nem önmagát dicsőítette meg azzal, hogy főpappá legyen, hanem az, ki mondotta neki: „Fiam vagy te, én ma szültelek téged.“
6A mint más helyen is mondja: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rende szerint.“
7Ki az ő testének napjaiban könyörgéseit és esedezéseit nagy kiáltással és könyhullatásokkal bemutatván annak, ki őt megszabadíthatá a haláltól, meghallgattatott az ő hódolatáért;
8és holott ő Isten Fia, azokból, miket szenvedett, engedelmességet tanúlt,
9és föláldoztatván, örök üdvösség oka lett mindazoknak, kik neki engedelmeskednek,
10Istentől Melkizedek rende szerint való főpapnak neveztetvén.
11Erről nagy dolgokat kell beszélnünk, miket nehéz megmagyarázni, mert erőtlenek lettetek a hallásra;
12mert midőn tanítóknak kellene lennetek az időhöz képest, ismét szükségtek vagyon, hogy az Isten beszédeinek elemeire taníttassatok; és olyanokká lettetek, kiknek még tej szükséges, nem kemény eledel.
13Mert mindaz, kinek még tej szükséges, nem érti az igazság beszédét, mivel kisded;
14a kemény eledel pedig a tökéleteseké, azoké, kiknek a szokás által gyakorlott érzésök vagyon a jó és gonosz megválasztására.