¹Annakokáért szent atyámfiai, a mennyei hivatás részesei! nézzetek a mi vallásunk követére és főpapjára, Jézusra,

²ki hív ahhoz, ki őt rendelte, mint volt Mózes is az ő egész házában.

³Mert ez annyival nagyobb dicsőségre tartatott méltónak Mózes fölött, mennyivel nagyobb tisztelet illeti a háznál annak épitőjét.

⁴Mert minden ház valakitől épittetik; a ki pedig mindeneket teremtett, az Isten az.

⁵És Mózes ugyan hű volt az ő egész házában, mint szolga, annak bizonyitására, mit hirdetnie kellett;

⁶Krisztus pedig, mint fiú, van a maga házában; mely ház mi vagyunk, ha a bizodalmat és dicsőség reményét mindvégig erősen megtartjuk.

⁷Annakokáért, mint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok,

⁸meg ne keményítsétek szíveiteket, mint ama boszantással a kisértés napján a pusztában,

⁹hol megkisértettek engem atyáitok, próbára tettek, bár látták cselekedeteimet

¹⁰negyven esztendeig. Azért boszankodtam e nemzedékre, és mondám: Ezek szivőkben mindenkor tévelygenek. Ők pedig nem ismerték meg utaimat;

¹¹úgy hogy megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugodalmamba.“

¹²Vigyázzatok, atyámfiai! netalán a hitetlenség gonosz szive legyen közőletek valakiben, hogy eltávozzatok az élő Istentől;

¹³hanem intsétek egymást mindennap, míg azt mondják: „ma“; hogy meg ne keményittessék valaki közőletek a bűn csalárdsága által.

¹⁴Mert Krisztus részesei lettünk, de úgy, ha az ő elkezdett alapján mindvégig erősen megmaradunk.

¹⁵Míg az mondatik: „Ma ha az ő szavát halljátok,“ meg ne keményítsétek sziveiteket, mint abban a boszantásban.

¹⁶Mert némelyek, kik hallották, boszantották őt, de nem mindnyájan, kik Egyiptomból kijöttek Mózes alatt.

¹⁷Kikre boszankodott pedig negyven esztendeig? Nemde azokra, kik vétkeztek, kiknek testeik elhullottak a pusztában?

¹⁸Kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, ha nem azoknak, kik hitetlenek voltak?

¹⁹És látjuk, hogy nem mehettek be a hitetlenség miatt.