¹Az Úr igéjének terhe Hadrak földén és Damaskusén, melyen megnyugszik; mert az Úr szeme az embereken és Izrael minden nemzetségén.

²Ématon is az ő határainál, és Tíruson és Szídonon; mert igen sokat tartanak bölcseségökre.

³Tírus fölépíti erősségét, és egybegyüjti az ezüstöt mint a röget, és az aranyat mint az utczán való sarat.

⁴S íme az Úr fogja bírni őt, és megveri tengeren az ő erősségét, és az tűz által megemésztetik.

⁵Meglátja ezt Askalon, és félni fog; és Gáza, és igen fog bánkódni; és Akkaron, mert megszégyenűlt az ő reménysége; és kivesz a király Gázából, és Askalonban többé nem laknak.

⁶És idegenek telepűlnek le Azotusban, és elvesztem a filiszteusok kevélységét.

⁷És vérét elveszem az ő szájából, és utálatosságait fogai közől; és ő is meghagyatik a mi Istenünknek, és olyan leszen, mint egy vezér Júdában, és Akkaron, mint a jebuzeus.

⁸És körűlveszem házamat azokkal, kik mellettem vitézkednek, kimenvén és viszszajövén, és nem megyen át rajtok többé a zsaroló; mert most megtekintem őket szemeimmel.

⁹Igen vigadj, Sion leánya! örvendezz, Jerusalem leánya! Ime a te királyod jő hozzád, az igaz és üdvözítő; ő szegény, és szamáron ülve jő, a szamár fiatal vemhén.

¹⁰És kipusztítom a csataszekereket Efraimból, és a lovat Jerusalemből, és elhányatik a had kézíve. Ő békeséget hirdet a nemzeteknek, és hatalma tengertől tengerig tart, és a folyóvizektől a föld határáig.

¹¹Te is a szövetség vére által bocsátod ki foglyaidat a veremből, melyben nincs víz.

¹²Térjetek az erősséghez, remény foglyai! ma is mondom: hogy kétannyit adok neked.

¹³Mert kifeszítem magamnak Júdát, mint egy kézíjat, megtöltöm Efraimot; és felbuzdítom a te fiaidat, Sion! a te fiaid ellen, Görögország! és olyanná teszlek, mint a hősök fegyvere.

¹⁴És az Úr Isten feltűnik felettök, és kipattan az ő nyila, mint a villám; és az Úr Isten harsonaszóval zengeni fog, és eljő a déli forgószélben.

¹⁵A seregek Ura megoltalmazza őket; és megemésztik amazokat, és parittyakövekkel leverik; és iván, megrészegűlnek, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék és mint az oltár szarvai.

¹⁶És megszabadítja őket Urok Istenök az napon, mint népe nyáját; mert szent kövek emelkednek föl az ő földén.

¹⁷Mert mi az ő java, és mi az ő szépsége? választottak gabonája és szűzeket nevelő bor.