¹Intsd őket, hogy engedelmeskedjenek a fejedelmeknek és hatalmasságoknak, hogy szót fogadjanak, minden jócselekedetre készek legyenek,

²senkit ne káromoljanak, pörlekedők ne legyenek, hanem szerények, minden szelídséget mutatván minden emberhez.

³Mert mi is egykoron balgatagok voltunk és hitetlenek, tévelygők, különféle kivánságokban és gyönyörűségeknek szolgálók, gonoszságban és irígységben élők, gyülöletesek, egymást gyülölők.

⁴Mikor pedig a mi üdvözítő Istenünk kegyessége és emberisége megjelent,

⁵nem az igazság cselekedeteiért, melyeket mi tettünk, hanem az ő irgalmassága szerint, megszabadított minket az újjászületés fürdője és a Szentlélek megújitása által,

⁶kit bőségesen öntött ki ránk a mi üdvözítő Jézus Krisztusunk által,

⁷hogy megigazúlván az ő malasztja által, a remény szerint örökösei legyünk az örök életnek.

⁸Igaz beszéd ez, és ezeket, akarom, kösd a szivekre, hogy igyekezzenek jócselekedetekben előhaladni, a kik hisznek az Istenben. Ez jó és hasznos az embereknek.

⁹A balgatag kérdéseket pedig és a nemzetségjegyzékeket, a versengéseket és a törvényről való vitákat távoztasd; mert haszontalanok és hiábavalók.

¹⁰Az eretnek embert egy vagy két intés után kerűljed;

¹¹tudván, hogy az ilyen elfordúlt és vétkezik, tulajdon itéletével kárhoztatván magát.

¹²Mikor Artémást vagy Tichikust hozzád küldöm, siess hozzám jőni Nikopolisba, mivel úgy végeztem, hogy ott teleljek.

¹³A törvénytudó Zénást és Apollot gondosan küldd előre, hogy semmi fogyatkozásuk ne legyen.

¹⁴Tanúljanak pedig a mieink is jócselekedeteket gyakorolni a szükséges használatra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.

¹⁵Köszöntenek téged mind a kik velem vannak. Köszöntsd azokat, kik minket szeretnek a hitben. Az Isten kegyelme legyen mindnyájatokkal. Amen.