¹Jőjetek egybe, gyűljetek össze, szeretetre méltatlan nemzet!

²mielőtt a parancs megszűlje a mulandó porhoz hasonló napot, mielőtt rátok jőjön az Úr búsulásának haragja, mielőtt rátok jőjön az Úr boszankodásának napja.

³Keressétek az Urat a föld minden szelídei, kik az ő itéletei szerint cselekedtetek; keressétek az igazságot, keressétek a szelídséget, hogy valamiképen elrejtezhessetek az Úr búsulása napján.

⁴Mert Gáza lerontatik, Askalon elpusztíttatik, Azotust fényes nappal száműzik, és Akkaron kiírtatik.

⁵Jaj nektek, kik a tengermellékén laktok, végromlás nemzete! az Úr igéje ellenetek van, Kánaán, filiszteusok földe! elpusztítalak téged úgy, hogy ne legyen rajtad lakó.

⁶És a tengermellék pásztorok tanyája és juhok akla leszen;

⁷és e tájék azé leszen, ki megmarad Júda házából, hogy ott legeltessenek; Askalon házaiban esténkint megnyugosznak; mert meglátogatja őket Urok Istenök, és visszatéríti a fogságból.

⁸Hallottam Moáb szidalmazását és Ammon fiai káromlásait, mily szemrehányást tettek népemnek, és felfuvalkodtak határaikon.

⁹Azért, élek én! úgymond a seregek Ura, Izrael Istene, hogy Moáb olyan lesz, mint Sodoma, és Ammon fiai, mint Gomorra, száraz tövisek, sóhalmok és pusztaság mindörökre; az én népem maradékai elpusztítják őket, és nemzetem maradványai bírni fogják őket.

¹⁰Ez történik rajtok kevélységök miatt; mert káromkodtak és fölfuvalkodtak a seregek Urának népe ellen.

¹¹Rettenetes az Úr őellenök, mert elfogyasztja a föld minden isteneit; és imádni fogják őt mindnyájan az ő helyeiken, a pogányok minden szigetei.

¹²De titeket is, szerecsenek, meg fog ölni az én fegyverem.

¹³És kinyujtja kezét éjszak ellen, és elveszti Asszíriát, és pusztává teszi a szép várost, és utatlanná és kietlenhez hasonlóvá.

¹⁴És közepén nyájak feküsznek, a nemzetek minden vadállatai, a bagoly és süldisznó laknak küszöbein; az ablakban hangok hallatszanak, holló ül a felső küszöbön; mert megsemmisítem az ő erejét.

¹⁵Ez az a dicsőséges város, a bátorságban lakó, mely azt mondá szivében: Én vagyok, és kivülem nincs már több! minő pusztává lett, és vadak tanyájává! Minden, ki átmegy azon, süvölt, és kezét emelgeti.