¹Emlékezzél meg, Uram! mi történt rajtunk; tekintsd meg és lásd a mi gyalázatunkat.

²Örökségünk idegenekre szállott, házaink a külföldiekre.

³Árvákká lettünk atya nélkül, anyáink, mint az özvegyek.

⁴Vizünket pénzen iszszuk, fánkat áron veszszük.

⁵Nyakunknál fogva vonatunk, s a fáradtaknak pihenés nem adatik.

⁶Egyiptomnak nyujtjuk kezünket és az asszíriusoknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

⁷Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé; és mi viseljük az ő gonoszságaikat.

⁸Szolgák uralkodnak rajtunk; és nincs, ki megszabadítson azok kezéből.

⁹Életveszélylyel hozunk magunknak kenyeret a pusztában levő fegyver miatt.

¹⁰Bőrünk, mint a kemencze, kiégett, az égető éhség miatt.

¹¹Az asszonyokat Sionban megalázzák, és a szűzeket Júda városaiban.

¹²A fejedelmek kézen fogva akasztatnak fel; az öregek orczáját nem becsülik.

¹³Az ifjakkal kiméletlenűl bánnak, és a gyermekek a fa alatt összerogynak.

¹⁴Az öregek eltűntek a kapukból, az ifjak az énekesek karából.

¹⁵Oda van szivünk öröme, és siralomra változott víg karunk.

¹⁶Leesett a mi fejünk koronája; jaj nekünk, mert vétkeztünk!

¹⁷Azért lett szomorúvá a mi szivünk, azért homályosodtak meg szemeink,

¹⁸Sion hegyéért, mivelhogy elpusztúlt, rókák futosnak azon.

¹⁹Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, a te királyi széked nemzedékről nemzedékre.

²⁰Miért feledkeznél el rólunk mindörökké? elhagysz-e minket hosszú ideig?

²¹Téríts minket hozzád, Uram! és megtérünk; újítsd meg hajdani napjainkat.

²²De te elvetvén elvetettél minket, fölötte nagy a te haragod ellenünk.