¹A ki boszút akar állani, az Úr áll boszút rajta, és bűneit megtartván megtartja.

²Bocsáss meg ellened vétő felebarátodnak, és akkor neked, midőn könyörgesz, elengedtetnek bűneid.

³Ember emberre haragot tart, – és Istennél keres bocsánatot!

⁴Magához hasonló emberhez nincs irgalmassága, és önnön bűneiért könyörög.

⁵Ő test lévén haragot tart, és bocsánatot kér az Istentől; ki könyörög majd az ő vétkeiért?

⁶Emlékezzél meg az utolsó dolgokról, és szűnj meg gyűlölködni;

⁷mert rothadás és halál következik annak parancsai után.

⁸Emlékezzél meg az isteni félelemről, és ne haragudjál felebarátodra.

⁹Emlékezzél meg a Fölséges szövetségéről, és nézd át felebarátod tudatlanságát.

¹⁰Tartóztasd magadat a versengéstől, és megkevesíted a bűnöket;

¹¹mert a haragos ember versengést indít, s a bűnös férfiú összeháborítja a barátokat, és a békeségben levők közé ellenkezést hint.

¹²Mint az erdő fáihoz képest gyúlad a tűz, úgy leszen az ember erejéhez képest az ő indúlatossága, és tehetsége szerint növekedik haragja.

¹³A hirtelen vetekedés tüzet gyújt, és a hirtelen versengés vért ont, és a bizonyító nyelv halált okoz.

¹⁴Ha fúvod a szikrát, tűzzé gerjed, és ha rápöksz, elalszik; mind a kettő a szájból jő.

¹⁵Átkozott a fondorló és kétnyelvű, mert sok békeségben levőt megháborít.

¹⁶A harmadik nyelv már sokat fölháborított, és őket néptől néphez szélesztette;

¹⁷a gazdagok kővel kerített városait lerontotta, és a főemberek házait aláásta;

¹⁸a népek hatalmát megtörte, és az erős nemzeteket szétszórta.

¹⁹A harmadik nyelv a derék asszonyokat elűzte, és megfosztotta őket munkájoktól.

²⁰A ki arra néz, nem lesz nyugodalma, barátja sem lesz, kiben megnyugodjék.

²¹Az ostor csapása kékséget okoz, a nyelv csapása pedig a csontokat is összetöri.

²²Sokan hullottak el fegyver élén, de nem mint a mennyien elvesztek nyelvök miatt.

²³Boldog, ki a gonosz nyelv ellen födözve van, és ki annak dühébe nem esett, és ki igáját magára nem vonta, és annak köteleibe nem bonyolodott.

²⁴Mert annak igája vasiga, és kötele érczbilincs.

²⁵Halála igen gonosz halál, és jobb annál a pokol.

²⁶De az ő állandósága nem marad meg. Uralkodik ugyan a gonoszok útján, hanem lángja nem égeti meg az igazakat.

²⁷Kik elhagyják Istent, azok esnek abba, és fölgyulad bennök, és nem alszik el. Megrohanja őket, mint az oroszlán, és mint a párduc, megsérti őket.

²⁸Sövényezd be füleidet tövisekkel, ne hallgass a gonosz nyelvre; és szádra csinálj ajtókat és lakatokat.

²⁹Aranyadat és ezüstödet olvaszd össze, és beszédeidnek csinálj mérleget, és szádnak igazgató zabolát.

³⁰És vigyázz, nehogy megbotolj nyelveddel, és a rád leselkedő ellenségek színe előtt elessél, és a te eseted halálig gyógyúlhatlan legyen.