¹Fiam! az Isten szolgálatára járúlván, légy állhatatos az igazságban és félelemben, és készitsd el lelkedet a kisértetre.

²Alázd meg szivedet, és tűrj; hajtsd meg füleidet, és fogadd be az értelmesség igéit, és ne hirtelenkedjél a háborúság idején.

³Tűrd el az Isten látogatásait; ragaszkodjál Istenhez, és tűrj, hogy utóljára növekedjék a te életed.

⁴Mindent, a mi rádbocsáttatik, fogadj el; és a fájdalomban tűrj, és megaláztatásodban békével szenvedj;

⁵mert tűzben próbáltatik meg az arany és ezüst, a kedves emberek pedig a megaláztatás kemenczéjében.

⁶Higy az Istennek, és fölemel téged; járj igaz útadon, és bízzál őbenne. Tartsd meg az ő félelmét, és öregedjél meg benne.

⁷Kik az Urat félitek, várjatok irgalmasságára, és ne hajoljatok el tőle, nehogy elessetek.

⁸Kik az Urat félitek, higyetek neki; és nem marad el jutalmatok.

⁹Kik az Urat félitek, bizzatok benne, és gyönyörűségtekre lesz nektek az irgalmasság.

¹⁰Kik az Urat félitek, szeressétek őt, és megvilágosíttatnak sziveitek.

¹¹Fiaim! nézzétek az emberi nemet, és tudjátok meg, hogy senki sem szégyenűlt meg, a ki az Úrban bízott.

¹²Ugyanis a ki megmaradt az ő parancsaiban, elhagyatott-e? vagy a ki őt segítségűl hítta, megvettetett-e?

¹³Mert kegyes és irgalmas az Isten, és a szorongatás napján megbocsátja a bűnöket, és oltalmazója mindazoknak, kik őt igazságban keresik.

¹⁴Jaj a kettős szivűnek és a vétkes ajkaknak, a gonosztevő kezeknek és a földön két úton járó bűnösnek.

¹⁵Jaj az elcsüggedt szivűeknek, kik nem bíznak az Istenben, és azért nem oltalmaztatnak tőle.

¹⁶Jaj azoknak, kik elvesztették a béketűrést, és kik elhagyták az igaz utakat, és gonosz utakra tértek.

¹⁷Mitevők lesznek, midőn látogatni kezd az Úr?

¹⁸Kik az Urat félik, nem kétkednek igéjében, és a kik őt szeretik, megtartják ösvényét.

¹⁹Kik az Urat félik, azt keresik, mi kedves neki, és a kik őt szeretik, eltelnek törvényével.

²⁰Kik az Urat félik, elkészítik sziveiket, és az ő szine előtt megszentelik lelkeiket.

²¹Kik az Urat félik, megőrzik parancsait, és békével tűrnek, mígnem rájok tekint,

²²mondván: Ha bűnbánatot nem tartunk, az Úr kezeibe esünk, és nem az emberek kezeibe.

²³Mert a milyen az ő nagysága, olyan irgalmassága is.