¹Igazságot mondok Krisztusban, nem hazudok; bizonyságot tévén nekem lelkiisméretem a Szentlélekben,

²hogy nagy az én szomorúságom és szivemben folytonos a fájdalom.

³Mert én magam kivántam átokká lenni, Krisztustól (elszakasztva) az én atyámfiaiért, kik nekem test szerint rokonaim,

⁴kik izraeliták, kiké a fiúvá-fogadtatás és a dicsőség, a szövetség és a törvényhozás, az isteniszolgálat és az igéretek,

⁵kikéi az atyák, és a kikből való test szerint a Krisztus is, ki mindenek fölött áldott Isten mindörökké. Amen.

⁶Isten igéje ugyan nem hiusúlhat meg; mindazáltal nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izraeltől származnak,

⁷sem mindnyájan fiak, kik Ábrahám ivadéka, hanem: Izsáktól fog neveztetni ivadékod;

⁸azaz: nem a kik a test fiai, azok az Isten fiai, hanem a kik az igéret fiai, azok számláltatnak az ivadékhoz.

⁹Mert az igéret szava ez: Ez időtájban eljövök, és Sárának fia leszen.

¹⁰Nemcsak őneki pedig, de Rebekkának is, ki egy közösűléssel fogant Izsáktól, a mi atyánktól.

¹¹Mert midőn még nem születtek (a gyermekek), sem valami jót vagy gonoszt nem cselekedtek, (hogy az Istennek választás szerinti végzése megmaradjon),

¹²nem a cselekedetekért, hanem a hívónak akaratából mondatott neki:

¹³Hogy a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek, a mint írva vagyon: Jákobot szerettem, Ésaut pedig gyülöltem.

¹⁴Mit mondjunk tehát? vajjon hamisság van-e az Istennél? Távol legyen.

¹⁵Mert Mózesnek azt mondá: Könyörűlök, a kin könyörűlni akarok, és irgalmasságot teszek azzal, kin könyörűlök.

¹⁶Tehát ez nem az akaróé, sem a futóé, hanem a könyörűlő Istené.

¹⁷Mert az írás azt mondja Fáraónak: A végre támasztottalak téged, hogy rajtad megmutassam erőmet, és hogy az én nevem hirdettessék az egész földön.

¹⁸Könyörűl tehát, a kin akar, és megátalkodni hagyja, a kit akar.

¹⁹Az mondod erre nekem: Mit feddődik tehát mégis? mert ki áll az ő akarata ellen?

²⁰Oh ember! ki vagy te, hogy feleselj az Istennel? Vajjon mondja-e az alkotmány annak, ki őt alkotta: Miért alkottál engem így?

²¹Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyag fölött, ugyanazon agyagból némely edényt tisztességre csinálni, némelyet pedig gyalázatra?

²²Az Isten pedig meg akarván mutatni haragját, és megismertetni hatalmasságát, a harag edényeit, a veszedelemre valókat elszenvedte nagy türelemmel,

²³hogy kitűntesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalmasság edényein, melyeket dicsőségre készitett;

²⁴mint ilyeneket, hivott minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közől is,

²⁵a mint Ozeásnál mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek, és a nem kedveltet, kedvesnek, és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak;

²⁶És leszen, hogy ama helyen, hol nekik mondatott: Nem én népem vagytok ti: ott hivatnak az élő Isten fiainak.

²⁷Izaiás pedig ezt kiáltja Izraelről: Ha Izrael fiainak száma annyi leend is, mint a tenger fövenye, csak a maradvány üdvözűl.

²⁸Mert az igét teljesíti és sietteti majd igazságban; igen, az igét sietve végrehajtja az Úr a földön.

²⁹És a mint eleve megmondotta Izaiás: Ha a seregek Ura nekünk ivadékot nem hagy, lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlók volnánk Gomorrához.

³⁰Mit mondjunk tehát? Hogy a pogányok, kik nem követték az igazságot, megnyerték az igazúlást, azon igazúlást, mely a hitből vagyon;

³¹Izrael pedig, ki az igazság törvényét követte, a megigazúlás törvényére nem jutott.

³²Miért? mert nem a hit, hanem a cselekedetek által (törekedtek az után); mert megbotlottak a botlás kövében,

³³a mint írva vagyon: Ime Sionban leteszem a botlás kövét és a botrány kőszikláját; és minden, a ki hisz őbenne, meg nem szégyeníttetik.