¹Nem tudjátok-e, atyámfiai! (mert a törvény ismerőinek szólok,) hogy a törvény csak addig uralkodik az emberen, a meddig él?

²Mert a férjnél levő asszony, míg férje él, a törvény által kötelezve van; ha pedig meghal férje, feloldoztatott férje törvényétől.

³Ugyanazért házasságtörőnek mondatik, ha, míg férje él, más férfiúval tart; de ha meghal férje, megszabadúlt férje törvényétől, hogy ne legyen házasságtörő, ha más férfiúhoz megyen.

⁴Annakokáért, atyámfiai! ti is meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, ki halottaiból föltámadott, hogy az Istennek gyümölcsözzünk.

⁵Mert midőn a testnek éltünk, a bűnök indulatai a törvény folytán munkálkodtak a mi tagjainkban, hogy a halálnak gyümölcsözzenek;

⁶most pedig feloldoztattunk a halál törvényétől, melyben tartatánk, hogy ezután a lélek ujságában szolgáljunk, és nem a betű óságában.

⁷Mit mondjunk tehát? Bűn-e a törvény? Távol legyen. De a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kivánságról nem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kivánjad.

⁸Alkalmat vévén pedig a bűn a parancs által, bennem minden kivánságot felizgatott. Mert törvény nélkül a bűn holt.

⁹Én ugyan egykor törvény nélkül éltem; de mihelyt a parancs jött, a bűn föléledett;

¹⁰én pedig meghaltam, és úgy találtaték, hogy a parancs, mely életre adatott, nekem halálomra lett.

¹¹Mert a bűn, alkalmat vévén a parancs által, elcsábított engem, és ez által megölt.

¹²De azért szent a törvény, a parancsolat is szent, igaz és jó.

¹³Tehát a mi jó, nekem halálomra lett-e? Távol legyen. De a bűn, hogy bűnnek ismertessék, a jó által nekem halált szerzett, hogy a bűn fölöttébb vétkes legyen a parancs által.

¹⁴Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok, rabszolgája a bűnnek.

¹⁵Magam sem értem, a mit cselekszem; mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a mi roszat gyűlölök, azt mívelem.

¹⁶Midőn tehát a mit nem akarok, azt mívelem, elismerem a törvényről, hogy jó.

¹⁷Most pedig már nem én mívelem azt, hanem a bennem lakó bűn.

¹⁸Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz testemben a jó; mert megvan ugyan nálam az akarás, de a jónak véghezvitelét nem találom.

¹⁹Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a mi roszat nem akarok, azt mívelem.

²⁰Midőn pedig, a mit nem akarok, azt mivelem, már nem én mívelem azt, hanem a bennem lakó bűn.

²¹Találok tehát, jót akarván cselekedni, törvényt magamban, mely szerint a rosz hozzám van ragadva.

²²Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint;

²³de más törvényt látok tagjaimban, ellenkezőt elmém törvényével, és engem rabbá tevőt a bűn törvénye alá, mely tagjaimban vagyon.

²⁴Én, szerencsétlen ember! ki szabadít meg engem e halálnak testéből?

²⁵Az Isten malasztja, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Igy én magam elmével Isten törvényének szolgálok, testtel pedig a bűn törvényének.