¹Mit mondjunk tehát, hogy Ábrahám atyánk test szerint nyert?

²Mert ha Ábrahám cselekedetek által igazúlt meg, van dicsősége, de nem az Istennél.

³Mert mit mond az írás: Hitt Ábrahám az Istennek, és igazságúl tulajdoníttaték neki.

⁴Már pedig annak, ki munkálkodik, a jutalom nem kegyelemből tulajdoníttatik, hanem tartozásból.

⁵Annak ellenben, ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, ki megigazúlttá teszi az istentelent, az ő hite igazságúl tulajdoníttatik az Isten kegyelmének végzése szerint.

⁶A mint Dávid is boldog embernek mondja, kinek Isten igazúlást tulajdonít cselekedetek nélkül:

⁷Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik, és kiknek bűneik elfödöztettek.

⁸Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számítja be a bűnt.

⁹Ez a boldogság tehát vajjon csak a körűlmetélteket illeti-e, vagy a körűlmetéletleneket is? Mi azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit igazságúl tulajdoníttatott.

¹⁰Miképen tulajdoníttatott tehát? mint körűlmetéltnek, vagy mint körűlmetéletlennek? Nem mint körűlmetéltnek, hanem mint körűlmetéletlennek.

¹¹És a körűlmetélés jelét vette, mint pecsétjét a hit igazságának, melyben mint körűlmetéletlen volt; hogy atyjok legyen minden körűlmetéletlen hivőknek, s (a hit) azoknak is igazságúl tulajdoníttassék,

¹²és atyjok legyen a körűlmetélteknek, nemcsak azoknak, kik körűl vannak metélve, hanem azoknak is, kik ama hit nyomdokait követik, melylyel atyánk, Ábrahám még körűlmetéletlenségében bírt.

¹³Mert nem a törvény által lett az igéret Ábrahámnak vagy az ő ivadékának, hogy e világ örököse leszen, hanem a hit igazsága által.

¹⁴Mert ha a törvénytartók az örökösök, akkor hiábavaló lett a hit, elenyészett az igéret.

¹⁵Sőt a törvény haragot szerez; mert a hol törvény nincs, törvényszegés sincs.

¹⁶Azért a hit az, mely végett lőn az igéret, hogy erről a kegyelem szerint biztosítva legyen minden ivadék, nemcsak az, ki a törvényt tartja, hanem az is, ki Ábrahám hitével bír, ki mindnyájunk atyja,

¹⁷(a mint írva vagyon: Hogy sok nemzetek atyjává rendeltelek téged), az Isten előtt, kinek hitt, ki a holtakat föleleveníti, és elészólítja, a mik nincsenek úgy, mint a mik vannak.

¹⁸Ki reménység ellen, reménység által hitte, hogy sok nemzetek atyja lesz, a mint neki megmondatott: Úgy leszen a te ivadékod.

¹⁹És nem ingadozott a hitben, nem gondolt csaknem elhalt testére, holott már majd száz esztendős volt, sem Sárának elhalt méhére,

²⁰és nem kételkedett Isten igéretében bizalmatlanság által, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,

²¹teljesen meggyőződvén, hogy mind a mit igért, hatalmas megcselekedni is.

²²Azért is tulajdoníttatott ez neki igazságúl.

²³Nemcsak őérette iratott pedig meg, hogy igazságúl tulajdoníttatott az neki,

²⁴hanem miérettünk is, kiknek szintúgy tulajdoníttatik, ha hiszünk abban, ki föltámasztotta halottaiból a mi Urunk Jézus Krisztust,

²⁵ki halálra adatott bűneinkért, és feltámadott megigazúlásunkért.