¹Azt kérdem tehát: Vajjon az Isten elvetette-e az ő népét? Távol legyen. Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám ivadékából, Benjamin nemzetségéből.

²Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-e, Illésről mit mind az írás: miképen panaszkodik Istennek Izrael ellen:

³Uram! a te prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták; én egyedűl maradtam, és keresik életemet.

⁴De mit mond neki az isteni felelet: Hétezer férfiút hagytam magamnak, kik nem hajtottak térdet Baal előtt.

⁵Igy tehát ez időben is a maradvány a kegyelem választása szerint megtartatott.

⁶Ha pedig kegyelemből, már nem a cselekedeteknél fogva; mert különben a kegyelem nem volna kegyelem.

⁷Micsoda tehát? a mit Izrael keresett, azt nem nyerte meg? A választottak ugyan megnyerték, de a többiek elvakúltak,

⁸a mint írva vagyon: Isten az érzéketlenség lelkét adta nekik, szemeket, hogy ne lássanak, és füleket, hogy ne halljanak mind e napiglan.

⁹És Dávid mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré és hállóvá, botránkozássá és visszafizetessé nekik.

¹⁰Homályosodjanak meg szemeik, hogy ne lássanak, és hátokat mindenkor görbítsd meg.

¹¹Kérdem már most: Vajjon úgy ütköztek-e meg, hogy elessenek? Távol legyen. De az ő vétkök által üdvösségök lett a pogányoknak, hogy ezeket kövessék.

¹²Hogyha már az ő vétkök a világ nyeresége, és megkevesűlésök a pogányok gazdagúlása, mennyivel inkább az ő teljességök?

¹³Mert nektek, pogányoknak mondom: A mennyiben én a pogányok apostola vagyok, ezen szolgálatomat megbecsülöm,

¹⁴ha valamiképen követésre indíthatnám az én testi atyámfiait, és megmenthetnék közőlük némelyeket.

¹⁵Mert ha azok vesztesége a világnak megengesztelése, mi lesz a fölvétel egyéb, mint föléledés a halálból?

¹⁶Hogyha a zsenge szent, az egész termény is az; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

¹⁷Hogyha némelyek az ágakból letörettek, te pedig vad-olajfa lévén, azokba beoltattál, és részessé lettél a gyökérben és az olajfa kövérségében,

¹⁸ne kevélykedjél az ágak ellen; ha pedig kevélykedel (tudd meg), hogy nem te tartod a gyökeret, hanem a gyökér tégedet.

¹⁹Mondhatnád ugyan: Letörettek az ágak, hogy én beoltassam.

²⁰Jól vagyon; a hitetlenség miatt törettek le; te pedig a hit által állasz; ne légy fennhéjázó, hanem félj.

²¹Mert ha Isten a természetes ágaknak nem kedvezett, talán majd neked sem kedvez.

²²Tekintsd tehát az Isten jóvoltát és szigorúságát: Azok ellen ugyan, kik elestenek, szigorúságát; teirántad pedig az Isten jóvoltát, ha megmaradsz a jóságban; különben te is kivágatol.

²³Ellenben azok, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak; mert hatalmas az Isten, hogy ismét beoltsa őket.

²⁴Mert ha te a természetes vad-olajfából kivágattál, és természet ellen beoltattál a jó olajfába: mennyivel inkább azok, kik természet szerint valók, beoltatnak saját olajfájokba.

²⁵Mert akarom, hogy tudjátok, atyámfiai, e titkot (és ne bízzátok el magatokat), hogy a vakság Izrael egy részén addig vagyon, míg a pogányok teljes száma belép.

²⁶És így az egész Izrael üdvözűl, a mint írva vagyon: Eljő Sionból a szabadító, ki megszabadít, és elhárítja Jákobról az istentelenséget.

²⁷És ez velök az én szövetségem, mikor elveszem az ő bűneiket.

²⁸Ők ugyan az evangéliomra nézve, ellenségek tiérettetek; de a választottságnál fogva, kedvességben vannak az atyákért.

²⁹Mert nem bánja meg Isten az ő ajándékait és hivását.

³⁰Mert a mint ti is egykor nem hittetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek azok hitetlensége miatt:

³¹úgy azok is most nem hitték a veletek történt irgalmasságot, hogy ők is irgalmasságot nyerjenek.

³²Mert Isten mindnyájokat a hitetlenségbe hagyta merűlni, hogy mindnyájokon könyörűljön.

³³Oh Isten bölcseségének és tudományának mélységes gazdagsága! mely megfoghatatlanok az ő itéletei, és megvizsgálhatlanok az ő utai!

³⁴Mert ki ismerte át az Úr értelmét? vagy ki volt az ő tanácsosa?

³⁵Vagy ki adott elsőbb neki, hogy visszaadassék annak?

³⁶Mert őtőle és őáltala és őbenne vannak mindenek. Őneki legyen dicsőség mindörökké. Amen.