¹Pál, Jézus Krisztus szolgája, hivatott apostol, kiválasztva az Isten evangéliomára,

²melyet eleve megigért vala prófétái által a szentirásokban,

³az ő Fia felől, ki neki test szerint Dávid nemzetségéből lett,

⁴ki Isten Fiáúl hatalmasan kijelentetett a megszentelés lelke szerint a mi Urunk Jézus Krisztusnak halottaiból való feltámadása által,

⁵kitől a malasztot és apostolságot vettük, hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon az ő nevéért,

⁶melyek között ti is Jézus Krisztus hivatottjai vagytok…

⁷mindnyájoknak, kik Romában vannak, az Isten kedvelteinek, a hivatott szenteknek. Kegyelem nektek és békeség az Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

⁸Először ugyan hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájotokért, mert a ti hitetek az egész világon hirdettetik.

⁹Mert bizonyságom az Isten, kinek lelkemből szolgálok az ő Fia evangélioma által, hogy szűntelen emlékezem felőletek,

¹⁰imádságomban mindenkor könyörögvén, hogy valahára, ha Isten úgy akarja, szerencsés utam lehetne, és tihozzátok mehetnék;

¹¹mert kivánlak titeket látni, hogy valamit közöljek veletek a lelki ajándékból a ti megerősitéstekre;

¹²azaz, hogy egyszersmind megvigasztaltassam a kölcsönös hit által, mely tibennetek és énbennem vagyon.

¹³Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai! mily gyakorta eltökélettem hozzátok menni (s akadályozva voltam mindeddig), hogy valami sikert nyerjek közöttetek is, mint egyéb nemzeteknél.

¹⁴A görögöknek és idegeneknek, bölcseknek és tudatlanoknak tartozom.

¹⁵Igy (a mennyiben rajtam áll) kész vagyok nektek is, kik Romában vagytok, az evangéliomot hirdetni.

¹⁶Mert nem szégyenlem az evangéliomot, minthogy Istennek ereje az, minden hivőnek üdvözítésére, a zsidónak először s úgy a görögnek.

¹⁷Mert abban az Isten igazsága jelentetik ki hitből hitre; a mint irva vagyon: Az igaz pedig hitből él.

¹⁸De az Isten haragja is kijelentetik mennyből azon emberek minden istentelensége és hamissága fölött, kik az Isten igazságát a hamisság által tartóztatják;

¹⁹mert a mi ismeret az Istenről lehet, nyilván van előttök is; mivel az Isten kijelentette nekik;

²⁰mert a mi benne láthatatlan, úgymint, örökkévaló ereje és Istensége, világ teremtésétől fogva munkáiból megérthető és látható, úgy hogy ők menthetetlenek.

²¹Mert ámbár megismerték az Istent, nem úgy dicsőítették, mint Istent, és nem adtak neki hálát: hanem hiúkká lettek gondolataikban, és meghomályosodott az ő esztelen szivök;

²²magokat bölcseknek mondván, bolondokká lettek.

²³Fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét a halandó ember, sőt a madarak, négylábuak és csúszómászók képmásával.

²⁴Ezért az Isten őket szivök kivánságaira, a tisztátalanságra hagyá, hogy gyalázattal illették testeiket önmagokban,

²⁵kik az Isten igazságát hazudsággal cserélték föl, s inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, ki mindörökké áldott legyen. Amen.

²⁶Azért Isten a gyalázat indulataira hagyta őket; mert asszonyaik a természet szerint való szokást azzal cserélték föl, mely a természet ellen vagyon.

²⁷Hasonlóképen a férfiak is elhagyván a természet szerint való szokást az asszonnyal, fölgerjedtek kivánságaikban egymás iránt, férfiak férfiakon undokságot cselekedvén, és tévelygéseiknek érdemlett diját önmagokon el is vévén.

²⁸És valamint ők nem voltak azon, hogy Istenről ismeretök legyen, úgy Isten is elveteműlt gondolataikra hagyá őket, hogy azokat cselekedjék, a mik nem illenek;

²⁹azért rakvák minden hamissággal, gonoszsággal, paráznasággal, fösvénységgel, gazsággal, rakvák irígységgel, gyilkossággal, háborgással, álnoksággal, roszalkodással, fondorlók,

³⁰rágalmazók, Istentől gyűlöltek, boszúságtevők, kevélyek, felfuvalkodottak, gonoszra találékonyak, szüleik iránt engedetlenek,

³¹balgatagok, feslett erkölcsűek, szeretet nélkül valók, szövetségtörők, irgalmatlanok;

³²kik, miután Isten igazságát megismerték, sem értették, hogy a kik eféléket cselekszenek, halálra méltók; és nemcsak kik azokat cselekszik, de még a cselekvőkkel egyetértők is.