¹Harsona szóljon torkodban: mint a sas (vijjog) az Úr háza fölött! azért, hogy áthágták szövetségemet, és megszegték törvényemet.

²Majd hínak engem segitségűl: Én Istenem! megismerünk téged, mi izraeliták!

³Hanem a jót megveti Izrael, azért fogja őt üldözni az ellenség.

⁴Ők királyokat tettek, de nem énáltalam; fejedelmeket, miről én nem tudtam; ezüstükből és aranyukból bálványokat csináltak magoknak, hogy elveszszenek.

⁵Elvettetik a te borjad, Szamaria! elbúsúl az én haragom ellenök; meddig nem tisztúlhatnak meg?

⁶Mert ez is Izraelből való; kézműves csinálta azt, s nem Isten ő; mert pókhállóvá leszen Szamaria borja.

⁷Szelet vetnek, és förgeteget aratnak; fennálló búzaszár nincs benne, annak termése nem ad lisztet, vagy ha ad is, idegenek eszik meg azt.

⁸Megemésztetik Izrael; s mint a tisztátalan edény, olyan lesz a nemzetek között.

⁹Mert ők felmennek Asszúrhoz, mint a magára hagyott vadszamár; az efraimiták ajándékokat adnak a szeretőknek.

¹⁰De ha bérért megfogadják is a nemzeteket, mindazáltal egybegyüjtöm őket; és megnyugosznak egykevéssé a király és fejedelmek terhétől.

¹¹De mivel Efraim megsokasította az oltárokat vétkezésre, az oltárok vétekké lettek neki.

¹²Eléje írtam sokféleképen az én törvényeimet, melyeket ők idegen dolgoknak tartottak.

¹³Áldozatokat tesznek, húst vágnak és esznek, de az Úr nem fogadja el azokat; hanem megemlékezik az ő gonoszságukról és meglátogatja bűneiket; s ők Egyiptomhoz folyamodnak.

¹⁴Elfeledkezett Izrael az ő teremtőjéről, és bálvány-templomokat épített; Júda is szaporította az erős városokat; de én tüzet bocsátok az ő városaira, mely megemészti az ő házait.