1Nehemiásnak, Helkia fiának igéi. És lőn Kazleu havában a huszadik évben, hogy én Szúza városában valék.
2És eljöve Hanani, atyámfiai egyike, ő és férfiak Júdából; és kérdezém őket a zsidók felől, kik megmenekedtek és megmaradtak a fogságból, és Jerusalemről.
3És mondák nekem: A kik megmaradtak és meghagyattak a fogságból ott a tartományban, nagy inségben és gyalázatban vannak; és Jerusalem kőfala széthányatott, és kapui megégettettek tűz által.
4És midőn hallottam az ilyen igéket, leülék, sirván és keseregvén, sok napig böjtölék és imádkozám a menny Istenének színe előtt,
5És mondám: Kérlek, Uram, mennynek erős, nagy és rettenetes Istene! ki megtartod a szövetséget és irgalmasságot azokkal, kik téged szeretnek és megtartják parancsaidat;
6legyenek füleid figyelmesek és szemeid nyitvák, hogy meghallgasd a te szolgád imádságát, melylyel ma imádkozom előtted éjjel és nappal Izrael fiaiért, a te szolgáidért; és vallást teszek Izrael fiainak bűneiért, melyekkel vétkeztek ellened; én és atyám háza vétkeztünk.
7Hiúság által elcsábittattunk, és nem tartottuk meg parancsodat és szertartásaidat és itéleteidet, melyeket parancsoltál Mózes szolgádnak.
8Emlékezzél meg az igéről, melyet Mózes szolgádnak parancsoltál, mondván: Ha vétkeztek, én elszélesztelek titeket a népek közé;
9de ha megtértek hozzám, és megtartjátok parancsaimat és megcselekszitek azokat, ha szintén az ég határaihoz visznek is, egybegyüjtelek onnan titeket, és visszahozlak azon helyre, melyet arra választottam, hogy ott lakjék az én nevem.
10Ezek a te szolgáid és néped, kiket megszabadítottál nagy erősségeddel és hatalmas kezed által.
11Kérlek, Uram, legyen a te füled figyelmes szolgád imádságára és szolgáid könyörgésére, kik félni akarják nevedet, és igazgasd szolgádat ma, és adj irgalmasságot neki e férfiú előtt. – Én pedig a király pohárnoka valék.