¹Látván pedig Jézus a sereget, fölméne a hegyre, és miután leült, hozzá járúlának az ő tanítványai.

²És megnyitván száját, tanítá őket, mondván:

³Boldogok a lelki szegények, mert övék mennyeknek országa.

⁴Boldogok a szelídek; mert ők bírják a földet.

⁵Boldogok a kik sírnak; mert ők megvigasztaltatnak.

⁶Boldogok a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot; mert ők megelégíttetnek.

⁷Boldogok az irgalmasok; mert ők irgalmasságot nyernek.

⁸Boldogok a tiszta szivűek; mert ők meglátják az Istent.

⁹Boldogok a békeségesek; mert Isten fiainak hivatnak.

¹⁰Boldogok a kik üldözést szenvednek az igazságért; mert övék mennyeknek országa.

¹¹Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudván, minden roszat mondanak ellenetek énérettem.

¹²Örűljetek és vigadjatok, mert a ti jutalmatok bőséges mennyekben; mert így üldözték a prófétákat is, kik előttetek voltak.

¹³Ti vagytok a föld sava; hogyha a só megromlik, mivel sóznak? Semmire sem való többé, hanem hogy kivettessék és eltapodtassék az emberektől.

¹⁴Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen helyzett város.

¹⁵Sem gyertyát nem gyujtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a gyertyatartóra, hogy világoskodjék mindazoknak, kik a házban vannak.

¹⁶Úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőitsék Atyátokat, ki mennyekben vagyon.

¹⁷Ne véljétek, hogy fölbontani jöttem a törvényt vagy a prófétákat; nem jöttem fölbontani, hanem beteljesíteni.

¹⁸Mert bizony mondom nektek, míg elmúlik az ég és föld, egy betű vagy egy pont el nem marad a törvényből, míg mind meg nem lesz.

¹⁹A ki tehát felbont egyet e legkisebb parancsolatok közől, és úgy tanítja az embereket, legkisebbnek fog hivatni mennyeknek országában; a ki pedig megcselekszi és tanítja, az nagynak fog hivatni mennyeknek országában,

²⁰Mert mondom nektek: Hogyha nem lesz tökéletesebb a ti igazságtok az irástudókénál és farizeusokénál, nem mentek be mennyeknek országába.

²¹Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne ölj; a ki pedig öl, méltó az itéletre.

²²Én pedig mondom nektek: hogy minden, a ki atyjafiára haragszik, méltó az itéletre. A ki pedig mondja atyjafiának: raka! méltó a főtörvényszékre, a ki pedig mondja: bolond! méltó a gehenna tüzére.

²³Ha azért ajándékodat az oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy atyádfiának van ellened valamije:

²⁴hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, és menj előbb megbékélni atyádfiával; és akkor eljövén, ajánld föl ajándékodat.

²⁵Egyezz meg hamar ellenkeződdel, míg az úton vagy vele; netalán ellenkeződ átadjon téged a bírónak, a bíró átadjon téged a szolgának, és tömlöczbe vettessél.

²⁶Bizony mondom neked, ki nem jösz onnét, míg le nem fizeted az utolsó fillért.

²⁷Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!

²⁸Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, ki asszonyra néz, őt megkivánván, már paráználkodott vele szivében.

²⁹Ha jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt, és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy veszszen el tagjaid közől, mintsem egész tested a gehennára vettessék.

³⁰És ha jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd el azt, és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy veszszen el tagjaid közől, mintsem egészt tested a gehennára jusson.

³¹Az is mondatott: Hogy a ki elbocsátja feleségét, adjon neki váláslevelet.

³²Én pedig mondom nektek: Hogy mindaz, ki elbocsátja feleségét más mint paráznaság miatt, oka lesz paráználkodásának, és ki az elbocsátottat elveszi, paráználkodik.

³³Ismét hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem add meg az Úrnak, a mit esküdtél.

³⁴Én pedig mondom nektek: hogy teljességgel ne esküdjetek, se az égre, mert az Isten királyi széke;

³⁵se a földre, mert az ő lábai zsámolya; se Jerusalemre, mert a nagy király városa;

³⁶még fejedre se esküdjél, mert egy hajszálat nem tehetsz fehérré vagy feketévé.

³⁷Legyen pedig a ti beszédetek: úgy, úgy; nem, nem; a mi ezeken túl vagyon, a gonosztól vagyon.

³⁸Hallottátok, hogy mondatott: Szemet szemért, és fogat fogért.

³⁹Én pedig mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak; hanem a ki megüti jobb orczádat, fordítsd neki a másikat is.

⁴⁰És annak, ki veled pörbe akar szállani, és köntösödet elvenni, engedd neki a palástot is.

⁴¹És ha valaki téged kényszerít ezer lépésnyire, menj el vele még kétannyira.

⁴²A ki kér tőled, adj neki; és attól ki kölcsön akar venni tőled, el ne fordúlj.

⁴³Hallottátok, hogy mondatott: Szeressed felebarátodat, és gyülöljed ellenségedet.

⁴⁴Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyülölnek, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért;

⁴⁵hogy fiai legyetek Atyátoknak, ki mennyekben vagyon, ki az ő napját felvirasztja a jókra és gonoszokra, és esőt ad az igazaknak és hamisaknak.

⁴⁶Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, minő jutalmatok leszen? nem azt cselekszik-e a vámosok is?

⁴⁷És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mivel cselekesztek többet? nem azt mívelik-e a pogányok is?

⁴⁸Legyetek tehát ti tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.