¹Akkor jövének hozzája Jerusalemből irástudók és farizeusok, mondván:

²Miért hágják át tanítványaid a régiek hagyományát? mert nem mossák meg kezeiket, midőn kenyeret esznek.

³Ő pedig felelvén, mondá nekik: Miért hágjátok ti is át az Isten parancsolatát a ti hagyományotok miatt? Mert az Isten mondotta:

⁴Atyádat és anyádat tiszteljed; és: A ki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg.

⁵Ti pedig mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának azt mondja: Mindaz, mi tőlem fölajánltatik, neked is használ, –

⁶elég, ha nem tiszteli is atyját vagy anyját; és meghiúsítjátok az Isten parancsát a ti hagyományotok miatt.

⁷Képmutatók! jól jövendölt felőletek Izaiás, mondván:

⁸E nép ajakival tisztel engem, szive pedig távol van tőlem.

⁹Hiába tisztelnek pedig engem, tanítván emberi tudományt és parancsokat.

¹⁰És magához híván a sereget, mondá nekik: Halljátok és értsétek.

¹¹Nem az fertőzteti meg az embert, mi bemegyen szájába: hanem az fertőzteti meg az embert, mi a szájból jő.

¹²Akkor hozzá járúlván tanítványai, mondák neki: Tudod-e, hogy a farizeusok, hallván ez igét, megbotránkoztak?

¹³Ő pedig felelvén, mondá: Minden ültetvény, melyet az én mennyei Atyám nem ültetett, tőből kiszaggattatik.

¹⁴Hagyjátok őket; vakok ők és vakvezetők. A vak pedig ha vakot vezet, mind a ketten verembe esnek.

¹⁵Felelvén pedig Péter, mondá neki: Fejtsd meg nekünk e példabeszédet.

¹⁶Ő pedig mondá: Még ti is értelem nélkül vagytok-e?

¹⁷Nem értitek-e, hogy mindaz, mi a szájba megyen, a gyomorba száll, és az árnyékszékbe bocsáttatik?

¹⁸A mik pedig a szájból jőnek, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert;

¹⁹mert a szívből erednek a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.

²⁰Ezek azok, mik megfertőztetik az embert; mosdatlan kezekkel enni pedig nem fertőzteti meg az embert.

²¹És kimenvén onnét Jézus, eltére Tírus és Szídon környékére.

²²És íme egy kananei asszony ama határokból kijövén, kiálta mondván: Könyörűlj rajtam, Uram, Dávidnak fia! az én leányom gonoszúl gyötörtetik az ördögtől.

²³De ő egy szót sem felele neki. És hozzá járúlván tanítványai, kérék őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.

²⁴Ő pedig felelvén, mondá: Nem küldettem, hanem csak Izrael házának elveszett juhaihoz.

²⁵Amaz pedig eljöve, és imádá őt, mondván: Uram! segíts rajtam.

²⁶Ki felelvén, mondá: Nem jó elvenni a fiak kenyerét, és az ebeknek vetni.

²⁷Amaz pedig mondá: Úgy van, Uram! csakhogy a kölykök is esznek a morzsalékokból, melyek lehullanak uraik asztaláról.

²⁸Akkor felelvén Jézus, mondá neki: Oh asszony! nagy a te hited; legyen neked, a mint kivánod. És leánya azon órától fogva meggyógyúla.

²⁹És elmenvén onnét Jézus, a galileai tenger mellé jöve, és fölmenvén a hegyre, ott ül vala.

³⁰És nagy sereg járúla hozzája, némák, vakok, sánták, bénák, és sok egyéb lévén velök; és az ő lábai elé tevék azokat, és meggyógyítá őket,

³¹úgy, hogy a sereg csodálkozék, látván a némákat szólani, a sántákat járni, a vakokat látni; és dicsőiték Izrael Istenét.

³²Jézus pedig összehíván tanítványait, mondá: Szánom a sereget, mert már harmadnapja vannak velem, és nincs mit enniök; és nem akarom étlen elbocsátani őket, hogy el ne fogyatkozzanak az úton.

³³És mondák neki a tanítványok: Honnét veszünk e pusztában annyi kenyeret, hogy ily nagy sokaságot megelégítsünk?

³⁴És mondá nekik Jézus: Hány kenyeretek vagyon? ők pedig felelék: Hét és egy kevés halacskánk.

³⁵És parancsolá a seregnek, hogy telepedjék le a földre.

³⁶És vévén a hét kenyeret és a halakat, és hálát adván, megszegé, és tanítványinak adá, a tanítványok pedig a népnek adák.

³⁷És evének mindnyájan, és megelégedének. És a megmaradt hulladékokból szedének hét tele kosarat.

³⁸Valának pedig, a kik ettenek, négyezren férfiak, a gyermekeken és asszonyokon kivül.

³⁹És elbocsátván a sereget, a hajócskába szálla, és jöve Magedan határaiba.