1Halljátok, miket az Úr mond: Kelj föl, szállj törvénybe a hegyek ellen, és a halmok hallják meg a te szódat.
2Hallják meg a hegyek az Úr itéleteit, és a föld erős alapjai; mert az Úrnak törvénye van az ő népével, és pörbe száll Izraellel.
3Én népem! mit míveltem neked, vagy miben búsítottalak téged? felelj meg nekem.
4Kihoztalak téged Egyiptom földéről, és a szolgák házából kiszabadítottalak téged, és elküldöttem színed el Mózest és Áront és Máriát.
5Én népem! emlékezzél meg, kérlek, mi szándékban volt Balak, a moábi király, és mit felelt neki Bálaám, Beor fia; (mi történt) Szétimtől Galgaláig, hogy megismerjed az Úr igazságait.
6Micsoda méltó dolgot mutassak be az Úrnak? meghajtsam-e térdemet a fölséges Isten előtt? Vajjon égő áldozatokat áldozzak-e neki, esztendős borjúkat?
7Vajjon megengesztelhető-e az Úr ezer kossal, vagy sok ezer kövér bakkal? vajjon elsőszülöttemet adjam-e vétkemért, méhem gyümölcsét?
8Megjelentem neked, oh ember! mi a jó, és mit kíván az Úr tőled: bizonyosan azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és szorgalmatosan járj a te Isteneddel.
9Az Úr szava kiált a városhoz, és szabadúlásuk leszen a nevedet félőknek: Halljátok ezt, nemzetségek! de ki fogadja azt?
10Még most is van tűz az istentelen házában, a hamisság kincsei és a kisebb mérték, telve haraggal.
11Vajjon igazolom-e a hamis mértéket és a zacskóban az álnok fontot,
12melyek által az ő gazdagjai beteltek hamissággal? Lakói hazudságot szólanak, és nyelvök csalárd az ő szájokban.
13Azért én is elkezdelek téged verni veszedelemmel a te bűneidért.
14Enni fogsz, de nem lakol jól; a te lealáztatásod közepetted leszen; a mi után nyúlsz, nem szabadítod meg; és a kiket megszabadítasz, fegyver alá adom.
15Vetni fogsz, de nem aratsz; te sajtolod az olajmagot, és nem kened meg magad olajjal; te a mustot, és nem iszol bort.
16Te Amri parancsait tartottad, és Ákáb házának minden cselekedeteit, és azok akaratján jártál, hogy veszedelemre adjalak téged, és a benne lakókat csúfságra; és viselni fogjátok az én népem gyalázatát.