¹Jézus pedig betelvén Szentlélekkel, visszatére a Jordántól, és a Lélektől a pusztába viteték.

²Negyven napig lévén ott, megkisérteték az ördögtől. Semmit sem evék ama napokban, melyek elteltével megéhezék.

³Akkor mondá neki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy kenyérré legyen.

⁴És felelé neki Jézus: Irva vagyon: hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével.

⁵És felvivé őt az ördög egy magas hegyre, és megmutatá neki a földkerekség minden országait egy pillanatban,

⁶és mondá neki: Neked adom mind e birodalmat és ezek dicsőségét, mert nekem adattak azok, és a kinek akarom, annak adom.

⁷Ha tehát imádandasz engem, mind tieid lesznek.

⁸És felelvén Jézus, mondá neki: Irva vagyon: A te Uradat Istenedet imádjad, és csak neki szolgálj.

⁹És vivé őt Jerusalembe, és a templom tetejére állítá őt, és mondá neki: Ha Isten Fia vagy, bocsásd le innen magadat.

¹⁰Mert írva vagyon: Hogy angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged;

¹¹és kezeikben hordoznak téged, netalán kőbe üssed lábadat.

¹²És felelvén Jézus, mondá neki: Mondva vagyon: Ne kisértsed a te Uradat Istenedet.

¹³És elvégezvén minden kisértést az ördög, eltávozék tőle egy ideig.

¹⁴Jézus pedig visszatére a Lélek erejével Galileába, és a hír felőle az egész tartományban elterjede.

¹⁵És tanít vala zsinagógáikban, magasztaltatván mindenektől.

¹⁶És jöve Názáretbe, hol felnövekedett vala, és beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és fölkele olvasni.

¹⁷És adaték neki Izaiás próféta könyve. És föltárván a könyvet, azon helyre talála, hol írva vala:

¹⁸Az Úr lelke énrajtam, azért kent föl engem, és elküldött engem örömhírt vinni a szegényeknek, meggyógyítani a töredelmes szivűeket,

¹⁹szabadúlást hirdetni a foglyoknak, és látást a vakoknak, szabadon bocsátani a sanyargatottakat, hirdetni az Úr kedves esztendejét és a fizetés napját.

²⁰És összehajtván a könyvet, visszaadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei rajta függnek vala.

²¹Ő pedig kezdé mondani nekik: hogy ma teljesedett be ez írás előttetek.

²²És mindnyájan bizonyságot tőnek mellette, és csodálkozának a kedves igéken, melyek az ő szájából származnak vala, és mondák: Nemde ez József fia?

²³És mondá nekik: Bizonyára e hasonlatosságot fogjátok nekem mondani: Orvos! gyógyítsd tenmagadat. Mennyit hallottunk Kafarnaumban tétetni, cselekedd itt is a te hazádban.

²⁴Ő pedig mondá: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves hazájában.

²⁵Igazán mondom nektek: Sok özvegy vala Illés napjaiban Izraelben, mikor az ég zárva volt három esztendeig és hat hónapig, mikor nagy éhség lett az egész földön;

²⁶és azok közől egyikhez sem küldetett Illés, hanem csak a szídonföldi Szareptába az özvegy asszonyhoz.

²⁷És sok poklos vala Izraelben Elizeus próféta alatt, és azok közől senki sem tisztúlt meg, hanem csak a szíriai Námán.

²⁸És hallván ezeket, eltelének mindnyájan haraggal a zsinagógában.

²⁹És fölkelvén, kihurczolák őt a városból, és fölvivék ama hegy tetejére, melyen az ő városuk vala építve, hogy onnan letaszítsák.

³⁰Ő pedig átmenvén közöttük, eltávozék.

³¹És leméne Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanítja vala őket szombatonkint.

³²És álmélkodának az ő tudományán, mert hatalom vala az ő beszéde.

³³És vala a zsinagógában egy ember, tisztátalan ördögtől megszállva, és fölkiálta nagy szóval,

³⁴mondván: Hagyj békét; mi közünk veled? názáreti Jézus! elveszteni jöttél-e minket? tudlak, ki vagy: az Istennek Szente.

³⁵És megfeddé őt Jézus, mondván: Némúlj meg, és menj ki belőle. És középre vetvén őt az ördög, kiméne belőle, és semmit sem árta neki.

³⁶És félelem szálla mindnyájokra, és beszélék egymásnak, mondván: Mi dolog ez? hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek?

³⁷És a hír elterjede felőle a tartomány minden helyére.

³⁸Fölkelvén aztán Jézus, a zsinagógából Simon házába méne. Simon napa pedig nagy hideglelésben vala, és könyörgének neki érette.

³⁹És melléje állván, parancsola a hideglelésnek, s ez elhagyá őt. És azonnal fölkelvén, szolgál vala nekik.

⁴⁰Mikor pedig a nap lenyugodott, a kiknek különféle nyavalyákban sínylő betegeik valának, mind hozzája vivék azokat. Ő pedig mindenikre kezeit tévén, meggyógyítá őket.

⁴¹Az ördögök is sokakból kimenének, kiáltván és mondván: Hogy te vagy az Isten Fia. És megfeddvén, nem hagyá őket szólani; mert tudták, hogy ő a Krisztus.

⁴²Megviradván pedig kiméne egy puszta helyre, és a népsereg keresi vala őt, és hozzája menvén, tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.

⁴³Kiknek ő mondá: Más városoknak is kell hirdetnem az Isten országát; mert azért küldettem.

⁴⁴És tanít vala Galileának zsinagógáiban.