¹Mert ime ama napokban és azon időben, mikor visszatérítem Júda és Jerusalem foglyait,

²egybegyüjtöm mind a nemzeteket, és leviszem őket Josafát völgyébe; és ott itéletet tartok felettök az én népemért és örökségemért, Izraelért, kiket elszélesztettek a nemzetek közé, és földemet elosztották.

³És az én népemre sorsot vetettek; a gyermeket bordélyba tették, s a leányt borért adták el, hogy ihassanak.

⁴De mi közöm nekem veletek? Tírus és Szídon és a filiszteusok minden határai! Vajjon boszút akartok-e ti énrajtam állani? Ha boszút akartok énrajtam állani, igen hamar visszafordítom azt fejetekre.

⁵Mert az én ezüstömet és aranyamat elvittétek, és az én kivánatos és legszebb ékszereimet bevittétek bálvány-templomaitokba.

⁶Júda fiait és Jerusalem fiait eladtátok a görögök fiainak, hogy eltávolítsátok őket határaikról.

⁷Ime én felköltöm őket ama helyről, melyre eladtátok őket, és a ti gonoszságtokat fejetekre fordítom.

⁸És eladom fiaitokat és leányaitokat Júda fiainak kezei által, s ezek eladják őket a szabeusok távol nemzetének; mert az Úr mondotta.

⁹Kiáltsátok ezt a nemzetek között: Készítsetek hadat, költsétek fel a hősöket, járúljanak elé, jőjenek fel mind a hadakozó férfiak.

¹⁰Verjétek szántóvasaitokat kardokká, és kapáitokat dárdákká; az erőtlen mondja: hogy erős vagyok én.

¹¹Rohanjatok ki, és jőjetek elé, minden nemzetek, köröskörűl, és gyűljetek egybe; ott öleti meg az Úr a te hőseidet.

¹²Keljenek föl, és menjenek a népek Josafát völgyébe; mert ott ülök le, hogy megitéljek minden nemzetet köröskörűl.

¹³Fogjátok a sarlókat, mert megért az aratás; jőjetek és lépjetek elé, mert tele a sajtó, túláradnak a kádak, mivel megsokasodott az ő gonoszságuk.

¹⁴Nép népet ér az öldöklés völgyében; mert közel van az Úr napja az öldöklés völgyében.

¹⁵(20.) A nap és hold elsőtétednek s a csillagok megvonják fényességöket.

¹⁶(21.) És az Úr Sionból ordít, és Jerusalemből adja szózatát, és megrendűlnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének reménye, és erőssége Izrael fiainak.

¹⁷(22.) És megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istenetek, ki Sionban, az én szent hegyemen lakom; és szent leszen Jerusalem, és idegenek nem mennek át többé rajta.

¹⁸(23.) És leszen az napon: hogy édességet csöpögnek a hegyek, a halmok tejjel folynak, és Júda minden patakja tele lesz vízzel, kútforrás fakad az Úr házából, és megöntözi a tövisek patakját.

¹⁹(24.) Egyiptom pusztasággá leszen, és Idumea romlás kietlenévé, azért hogy gonoszúl bántak Júda fiaival, és ártatlan vért ontottak az ő földén.

²⁰(25.) És Judeában örökké lakni fognak, és Jerusalemben nemzedékről nemzedékre.

²¹(26.) És kitisztítom őket a vérbűnből, melyből még ki nem tisztítottam; és az Úr Sionban fog lakni.