¹Az időben, úgymond az Úr, kihányják Júda királyainak csontjait és az ő fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait, és azok csontjait, kik Jerusalemben laktak, az ő sírjaikból;

²és kiterítik azokat a napra, s a hold és az ég minden serege elé, melyeket szerettek, melyeknek szolgáltak, és melyek után jártak, melyeket kerestek és imádtak; nem szedetnek föl, és nem temettetnek el, ganéjjá lesznek a föld színén.

³És inkább választják a halált, mint az életet mindazok, kik megmaradnak ez igen gonosz nemzetségből, mindazon helyeken, melyek elhagyattak, melyekre kivetettem őket, úgymond a seregek Ura.

⁴És mondjad nekik: Vajjon a ki elesik, nem kel-e föl? és a ki elfordúlt, nem tér-e meg?

⁵Miért fordúlt el tehát ez a nép Jerusalemben megátalkodott elfordúlással? A hazudsághoz ragaszkodnak, és nem akarnak megtérni.

⁶Figyelmezek és hallgatok; de senki jót nem szól, senki bánatot nem tart bűnéről, mondván: Mit cselekedtem? Mindenki futásának eredt, mint a harczra rohanva menő ló.

⁷A kánya az égen megismeri idejét, a gerlicze és fecske és gólya megtartják eljövetelök idejét; az én népem pedig nem ismeri meg az Úr itéletét.

⁸Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk mi, s az Úr törvénye nálunk vagyon? Bizonyára hazudságot írt az írók hazug tolla.

⁹Megszégyenűlnek a bölcsek, megréműlnek és megfogatnak; mert az Úr igéjét elvetették, és semmi bölcseség nincs bennök.

¹⁰Azért az ő feleségeiket idegeneknek adom, mezeiket más örökösöknek; mert kicsinytől nagyig mindnyájan a fösvénységet követik, prófétától papig mindnyájan hazugok.

¹¹És az én népem leányának romlását hazudsággal gyógyítják, mondván: Békeség, békeség! holott nincs békeség.

¹²Szégyenleniök kellett volna, hogy utálatosságot cselekedtek; de ők épen nem szégyenlették a gyalázatot, és nem tudtak pirúlni; azért hullanak majd az elestek közé, és látogattatásuk idején összeroskadnak, úgymond az Úr.

¹³Egybegyűjtve egybegyűjtöm őket, úgymond az Úr; nincs szőllő a tőkéken, és nincsenek fügék a fügefán; a levél is lehull, és a mit nekik adtam, attól is elesnek.

¹⁴Mit ülünk? gyűljetek egybe, és menjünk az erős városba, és hallgassunk ott. Mert a mi Urunk Istenünk hallgatásra juttatott minket, és epevízzel itatott bennünket; mert vétkeztünk az Úr ellen.

¹⁵Békeséget vártunk, és nem jő semmi jó; a gyógyúlás idejét, és ime a félelem!

¹⁶Dántól kezdve hallatszik az ő lovaik hortyogása, és harczi méneik nyerítésének hangjától megrendűl az egész föld; és eljőnek, és megemésztik a földet és a mi abban vagyon, a várost és annak lakóit.

¹⁷Mert ime én basiliskus-kigyókat küldök rátok, melyek ellen nincs varázserő; és megmarnak titeket, úgymond az Úr.

¹⁸Fájdalmamra fájdalom jő, szívem kesereg bennem.

¹⁹Ime az én népem leányának kiáltó szava messze földről: Vajjon nincs többé Sionban az Úr, vagy az ő királya nincs benne? Miért ingerlettek tehát engem haragra faragott képeikkel és az idegen hiúságokkal?

²⁰Elmúlt az aratás, vége a nyárnak, és mi nem szabadúltunk meg.

²¹Az én népem leányának romlása miatt levert vagyok, szomorkodom és iszonyat fog körűl engemet.

²²Nincs többé balzsam Gálaádban? vagy nincsen ott orvos? Miért nem gyógyúl be tehát az én népem leányának sebe?