¹Ez az Úr igéje, mely Jeremiás prófétához lett a nemzetek ellen,

²Egyiptomról, Fáraó Nekaónak, Egyiptom királyának serege ellen, mely az Eufrates folyóvize mellett vala Karkamisban, melyet megvere Nabukodonozor, a babiloni király, Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében.

³Készítsetek kerekded és hosszú paizst, és indúljatok hadba.

⁴Fogjátok be a lovakat, és üljetek föl, lovasok! Álljatok ki sisakokban, tisztítsátok ki a dárdákat, öltözzetek pánczélokba.

⁵De micsoda ez? Látom őket, hogy félénkek, és hogy hátat fordítanak, erősei megölettek, sietve szaladnak, hátra sem tekintenek; rettegés minden felől! úgymond az Úr.

⁶Ne fusson a gyors, és ne vélje az erős, hogy megszabadúl; éjszak felé az Eufrates folyóvize mellett legyőzetnek és elesnek.

⁷Kicsoda ez, ki növekedik, mint a folyó, és mint a nagy vizek, melyeknek örvényei dagadoznak?

⁸Egyiptom folyóvíz módjára növekedik, és mint nagy vizeké, úgy hullámzanak az ő habjai, és azt mondja: Fölmegyek, és elborítom a földet, elpusztítom a várost és az ő lakóit.

⁹Üljetek lovakra, és száguldjatok a szekereken, jőjenek elé ez erősek, a szerecsenországiak, a paizst viselő líbiaiak, és a nyilakat ragadó és lövellő lídiaiak.

¹⁰Mert a seregek Ura Istenének napja ez, boszúállás napja, hogy boszút álljon az ő ellenségein; megemészti őket a kard, és jóllakik, és véröktől megrészegűl; mert a seregek Ura Istenének áldozata ez éjszak földén, az Eufrates folyóvize mellett.

¹¹Menj föl Gálaádba, és végy balzsamot, Egyiptom szűz leánya! hiába sokasítod az orvosságokat, nem leszen egészséged.

¹²A nemzetek hallják gyalázatodat, és ordításod betölti a földet; mert az erős erősbe ütközik, és együtt elesnek mind a ketten.

¹³Az íge, melyet az Úr Jeremiás prófétának szólott arról, hogy eljő Nabukodonozor, a babiloni király, és megveri Egyiptom földét.

¹⁴Hirdessétek Egyiptomnak, és hallassátok Magdalumban, és hangozzék Memfisben és Tafnisban, mondjátok: Állj föl és készűlj, mert megemészti a fegyver azokat, mik tekörűled vannak.

¹⁵Miért roncsoltak a te erőseid? nem állanak meg, mert az Úr fölforgatja őket.

¹⁶Megsokasítja az elesőket, és a férfiú az ő felebarátjára esik; és mondják: Fel! térjünk vissza népünkhöz és születésünk földére, a galamb fegyverének színe elől.

¹⁷Nevezzétek Fáraó, az egyiptomi király nevét így: „Zűrzavart hoz az idő!“

¹⁸Élek én! (úgymond a király, kinek neve seregek Ura), mint a Tábor a hegyek között, és mint a tengermelléki Kármél, úgy jön el.

¹⁹Készíts magadnak elköltözésre való szereket, Egyiptomnak ott lakó leánya! mert Memfis pusztává leszen és elhagyatik, és lakhatlanná leszen.

²⁰Ékes és szép üszőborjú Egyiptom, de éjszakról jő elhajtója.

²¹Az ő zsoldosai, kik benne forgolódnak, mint a hizlalt borjak, hátrafordúlnak, és elfutnak együtt, meg sem állhatnak; mert megöletésök napja elérkezett, az ő látogattatásuk ideje.

²²Az ő szava zengeni fog, mint a réz; mert a haddal sietni fognak, és fejszékkel jőnek rája, mint a favágók.

²³Levágják az ő erdejét, úgymond az Úr, melynek fái számtalanok, felűlhaladják a sáskákat, és nincs számuk.

²⁴Megszégyenűl Egyiptom leánya, és az éjszaki nép kezeibe adatik.

²⁵Igy szól a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én meglátogatom Alexandria zajgását, és Fáraót és Egyiptomot, az ő isteneit és királyait; igen, Fáraót és azokat, kik benne bíznak.

²⁶És átadom őket az ő lelköket keresők kezeibe, és Nabukodonozornak, Babilon királyának kezeibe, és az ő szolgái kezeibe; és ezek után úgy fognak benne lakni, mint a régi időben, úgymond az Úr.

²⁷És te, Jákob, szolgám! ne félj, és ne rettegj, Izrael! mert ime én megszabadítalak téged a távolból, és a te ivadékodat fogságod földéről; és visszatér Jákob és megnyugszik, szerencsés leszen, és senki sem fogja rémítgetni őt.

²⁸Ne félj, te Jákob, szolgám! úgymond az Úr; mert én veled vagyok, és megemésztem mind a nemzeteket, melyekhez téged száműzlek; téged pedig nem emésztelek meg, hanem megfenyítelek itéletben nem kímélhetvén téged, mint ártatlant.