¹Ez az íge, mely Jeremiás által lett minden zsidókhoz, kik Egyiptom földén laknak vala, Magdalumban és Tafnisban, Memfisben és a Fatures földén lakókhoz, mondván:

²Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ti láttátok mindazon roszat, melyet Jerusalemre hoztam és Júda minden városaira; ime puszták ma, és nincs lakó azokban

³a gonoszság miatt, melyet cselekedtek, engem haragra ingerelvén és elmenvén, hogy áldozatot és tiszteletet tegyenek az idegen isteneknek, kiket nem ismertek sem ők, sem ti, sem atyáitok.

⁴És elküldöttem hozzátok minden szolgáimat, a prófétákat, korán fölkelvén, és elküldvén és mondván: Ne cselekedjétek az ilyen utálatos dolgot, melyet gyűlölök.

⁵De nem hallgattak meg, fülöket sem hajtották rá, hogy megtérvén gonoszságaikból, ne áldoztak volna idegen isteneknek.

⁶És kiöntetett az én boszankodásom és haragom, és fölgyúladott Júda városaiban és Jerusalem utczáiban, és kietlenné s pusztasággá változtak mind e mai napiglan.

⁷És most ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Miért cselekszitek ti e nagy gonoszságot saját lelkeitek ellen, hogy elveszszen közőletek a férfiú és asszony, a kisded és csecsemő Júdából, és semmi maradéktok ne hagyassék?

⁸Miért ingereltek engem a ti kezeitek cselekedeteivel, áldozván az idegen isteneknek Egyiptom földén, melyre bementetek, hogy ott lakjatok és elveszszetek, átokká és gyalázattá legyetek a föld minden nemzeteinél.

⁹Vajjon elfeledtétek-e atyáitok gonoszságait, és Júda királyainak gonoszságait és az ő feleségeik gonoszságait, a ti gonoszságaitokat és feleségeitek gonoszságait, melyeket cselekedtek Júda földén és Jerusalem tartományaiban?

¹⁰Mind e napig sem tisztúltak meg, és nem féltek, és nem jártak az Úr törvényében és az én parancsaimban, melyeket elétek adtam és atyáitok elé.

¹¹Azért ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én rátok fordítom orczámat veszedelemre, és elveszítem az egész Júdát.

¹²És eléfogom Júda maradványait, kik eltökélették magokban, hogy bemenjenek Egyiptom földére és ott lakjanak; és megemésztetnek mindnyájan Egyiptom földén, elhullanak fegyver és éhség által, és megemésztetnek kicsinytől nagyig, fegyverrel és éhséggel halnak meg; átokká és csodává, szidalommá és gyalázattá lesznek.

¹³És meglátogatom Egyiptom földének lakóit, mint meglátogattam Jerusalemet, fegyverrel, éhséggel és mirigyhalállal.

¹⁴És nem leszen, ki megmenekedjék és megmaradjon a zsidók maradványaiból, kik elindúlnak, hogy Egyiptom földén zarándokoljanak, és visszatérjenek Júda földére, mely után lelkök sohajt, hogy visszatérjenek és ott lakjanak; nem térnek vissza, csak a szökevények.

¹⁵Felelének pedig Jeremiásnak mindnyájan a férfiak, kik tudták, hogy feleségeik idegen isteneknek áldoznak, és mindnyájan az asszonyok, kiknek ott nagy sokasága állott, és Egyiptom földén a Faturesben lakó egész nép, mondván:

¹⁶A beszédet, melyet nekünk szólottál az Úr nevében, nem hallgatjuk tőled;

¹⁷hanem cselekedvén megcselekszünk minden igét, mely kimegyen a mi szánkból, hogy az ég királynéjának áldozzunk, és ital-áldozatokat tegyünk neki, mint mi cselekedtünk és atyáink, a mi királyaink és fejedelmeink Júda városaiban és Jerusalem utczáiban; mert akkor volt elegendő kenyerünk, és jól ment dolgunk, és roszat nem láttunk;

¹⁸az időtől pedig, hogy megszűntünk áldozni az ég királynéjának és ital-áldozatokat tenni neki: mindenben szűkölködünk, és fegyverrel s éhséggel emésztetünk meg.

¹⁹És midőn mi az ég királynéjának áldozunk, és neki ital-áldozatokat teszünk: vajjon férjeink tudta nélkül csinálunk-e neki lepényeket, hogy őt tiszteljük, és neki ital-áldozatokat tegyünk?

²⁰És mondá Jeremiás az egész népnek, a férfiak ellen és az asszonyok ellen, és az egész község ellen, kik ez igét felelték vala neki, mondván:

²¹Vajjon az áldozatról, melyet Júda városaiban és Jerusalem utczáin áldoztatok ti és atyáitok, a ti királyaitok és fejedelmeitek és a föld népe, nem emlékezett-e meg az Úr, és nem vette-e szivére?

²²Az Úr nem tűrhette tovább törekvéseitek gonoszságát, és az utálatosságokat, melyeket cselekedtetek; és a ti földetek pusztasággá lett és álmélkodássá és átokká, úgy hogy ne legyen lakója mind e mai napiglan.

²³Mivelhogy áldoztatok a bálványoknak, és vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattátok az Úr szavát, és az ő törvényeiben és parancsaiban és bizonyságtételeiben nem jártatok: azért történtek rajtatok e roszak mind e mai napiglan.

²⁴Mondá pedig Jeremiás az egész népnek és mind az asszonyoknak: Halljátok az Úr igéjét, egész Júda! kik Egyiptom földén vagytok.

²⁵Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene, mondván: Ti és feleségeitek szólottatok szájatokkal, és kezeitekkel teljesítettétek, mondván: Teljesítsük be fogadásainkat, melyeket fogadtunk, hogy az ég királynéjának áldozzunk, és neki ital-áldozatokat tegyünk. Beteljesítettétek fogadásaitokat és cselekedettel véghezvittétek azokat.

²⁶Azért halljátok az Úr igéjét, egész Júda! kik Egyiptom földén laktok: Ime én esküszöm az én nagy nevemre, úgymond az Úr, hogy Egyiptom egész földén egy zsidó férfiú szája által sem neveztetik többé az én nevem, mondván: Él az Úr Isten!

²⁷Ime én vigyázok rájok romlásukra és nem javokra; és megemésztetnek Júda minden férfiai, kik Egyiptom földén vannak, fegyverrel és éhséggel, mígnem teljesen kiírtatnak.

²⁸És a kik elfutnak a fegyver elől, visszatérnek Egyiptom földéről Júda földére, a kevés férfiak; és tudni fogják Júda minden maradványai, kik Egyiptom földére mentek, hogy ott lakjanak: ki beszéde teljesedik majd, enyém-e, vagy övék?

²⁹És ez lesz nektek a jel, úgymond az Úr, hogy én meglátogatlak titeket e helyen, hogy tudjátok meg, mikép bizonynyal teljesedni fognak az én beszédeim tiellenetek romlástokra,

³⁰ezeket mondja az Úr: Ime én Fáraó Efreét, Egyiptom királyát az ő ellenségei kezébe adom, és azok kezébe, kik az ő lelkét keresik, mint Szedeciást, Júda királyát adtam Nabukodonozornak, Babilon királyának, az ő ellenségének kezébe, ki az ő lelkét kereste.