¹És elmenének mindnyájan a hadakozók fejedelmei, és Johanan, Karee fia, és Jezoniás, Ozaiás fia, és a többi köznép kicsinytől nagyig;

²és mondák Jeremiás prófétának: Jusson imádságunk a te színed elé, és imádkozzál érettünk a te Uradhoz Istenedhez, mindezen maradványokért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint szemeid jól látnak minket;

³és jelentse meg nekünk a te Urad Istened az utat, melyen elmenjünk, és a dolgot, melyet cselekedjünk.

⁴Mondá pedig nekik Jeremiás próféta: Megcselekszem. Ime én imádkozom a ti Uratokhoz Istenetekhez igéitek szerint; minden igét, melyet nekem felelni fog, megjelentek nektek, és semmit sem titkolok el tőletek.

⁵És ők mondák Jeremiásnak: Legyen az Úr miközöttünk az igazság és hűség tanúja, ha nem cselekszünk mindazon ige szerint, melylyel téged a te Urad Istened mihozzánk küld.

⁶Akár jó legyen, akár rosz, a mi Urunk Istenünk szavának, kihez téged küldünk, engedelmeskedni fogunk, hogy jól legyen dolgunk, midőn a mi Urunk Istenünk szavát hallgatjuk.

⁷Tíz nap elteltével pedig lőn az Úr igéje Jeremiáshoz.

⁸És eléhivá Johanant, Karee fiát, és mind a hadakozók fejedelmeit, kik vele valának, és az egész népet kicsinytől nagyig,

⁹és mondá nekik: Ezeket mondja Izrael Ura Istene, kihez engem küldöttetek, hogy könyörgésteket az ő színe elé terjeszszem.

¹⁰Ha nyugton megmaradtok e földön, fölépítlek titeket, és nem rontalak le; elültetlek, és nem gyomlállak ki; mert már meg vagyok engesztelve a nyomorúság által, melyet rajtatok cselekedtem.

¹¹Ne féljetek a babiloni király orczájától, kitől ti félve rettegtek, ne féljetek tőle, úgymond az Úr; mert veletek vagyok én, hogy megszabadítsalak titeket, és kimentselek az ő kezéből.

¹²És irgalmasságot cselekszem veletek, és könyörűlök rajtatok, és titeket lakni engedlek földeteken.

¹³Ha pedig ti azt mondjátok: Nem lakunk e földön, s nem hallgatjuk a mi Utunk Istenünk szavát,

¹⁴mondván: Nem, hanem Egyiptom földére megyünk, hol nem látunk hadat, és nem hallunk kürt-harsogást, és éhséget nem szenvedünk; ott fogunk lakni:

¹⁵tehát most halljátok az Úr igéjét, Júda maradványai! Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ha eltökélitek magatokban, hogy Egyiptomba menjetek, és bementek, hogy ott lakjatok:

¹⁶a fegyver, melytől ti féltek, ott ragad el titeket Egyiptom földén, és az éhség, mely miatt aggódtok, hozzátok ragad Egyiptomban, s ott haltok meg.

¹⁷És mindnyájan a férfiak, kik eltökélették magokban Egyiptomba menni, hogy ott lakjanak, meghalnak fegyver, éhség és mirigyhalál által; senki sem marad meg azok közől, és nem menekszik meg a veszedelem színe elől, melyet én rájok hozok.

¹⁸Mert ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: A mint kiöntetett az én haragom és boszankodásom Jerusalem lakóira: úgy öntetik ki az én boszankodásom tirátok, ha bementek Egyiptomba; átokká és álmélkodássá, szidalommá és gyalázattá lesztek; és soha többé e helyet nem látjátok.

¹⁹Ez az Úr igéje felőletek, Júda maradványai: Ne menjetek Egyiptomba; tudván tudjátok, hogy bizonyságot tettem ma ellenetek,

²⁰a ti lelkeiteket csaljátok meg; mert ti küldöttetek engem a mi Urunkhoz Istenünkhöz, mondván: Imádkozzál érettünk a mi Urunkhoz Istenünkhöz, s mindent a szerint, miket neked a mi Urunk Istenünk mondani fog, jelents meg nekünk, és megcselekeszszük.

²¹Én megjelentettem ma nektek, és nem hallgattátok meg a ti Uratok Istenetek szavát mindazok felől, a mikért engem tihozzátok küldött.

²²Most azért tudván tudjátok, hogy fegyverrel és éhséggel és mirigyhalállal haltok meg ama helyen, melyre bemenni akartatok, hogy ott lakjatok.