¹És lőn Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, lőn az íge Jeremiáshoz az Úrtól, mondván:

²Végy könyvtekercset, és írd bele mind az igéket, melyeket neked szólottam Izrael és Júda ellen, és minden nemzet ellen, az naptól, melyen neked Joziás napjaitól kezdve szólottam e napiglan.

³Hatalán hallván Júda háza mindazon roszat, melyet szándékozom rajtok cselekedni, megtérne kiki az ő igen gonosz útjáról, s én megkegyelmezek az ő gonoszságuknak és vétköknek.

⁴Hivá tehát Jeremiás Barukot, Neriás fiát, és Baruk leirá Jeremiás szájából az Úrnak minden beszédeit, melyeket neki szólott a könyvtekercsbe.

⁵És Jeremiás parancsolá Baruknak mondván: Én el vagyok zárva, és nem mehetek az Úr házába;

⁶menj tehát te, és olvasd a könyvből, melybe leírtad számból az Úr igéjét, a nép hallatára az Úr házában, böjti napon, azonfölűl az egész Júda hallatára, kik városaikból jőnek, olvasd el nekik;

⁷hatalán könyörgésök az Úr színe elé jutna, és kiki megtérne az ő igen gonosz útjáról; mert nagy a harag és boszankodás, melyet az Úr e nép ellen szólott.

⁸És Neriás fia, Baruk mindazok szerint cselekvék, miket neki Jeremiás próféta parancsolt vala, olvasván a könyvből az Úr beszédeit az Úr házában.

⁹Ugyanis lőn Joakimnak, Joziás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilenczedik hónapban: böjtöt hirdettek az Úr színe előtt az egész népnek Jerusalemben, és az egész sokaságnak, mely egybegyűlt vala Júda városaiból Jerusalemben.

¹⁰És olvasá Baruk a könyvből Jeremiás beszédeit az Úr házában, Gamariás irnoknak, Száfán fiának tárházában, a felső tornáczban, az Úr háza új kapujának bemeneténél, az egész nép hallatára.

¹¹És midőn hallotta Mikeás, Gamariásnak, Száfán fiának fia, az Úr minden beszédeit a könyvből,

¹²beméne a király házába, a jegyző tárházához, és ime mindnyájan ott ülének a fejedelmek: Elizama jegyző, és Dalaiás, Szemeriás fia, és Elnátán, Akobor fia, és Gamariás, Száfán fia, és Szedeciás, Hananiás fia, és mindnyájan a fejedelmek.

¹³És hirűl adá nekik Mikeás mind az igéket, melyeket hallott Baruk által e könyvből olvastatni a nép füle hallatára.

¹⁴Elküldék azért mindnyájan a fejedelmek Barukhoz Júdit, Nataniás fiát, ki Szelemiásnak, Húzi fiának fia vala, mondván: A könyvet, melyből a nép hallatára olvastál, vedd kezedbe, és jőj ide. Kezébe vevé tehát Baruk, Neriás fia a könyvet, és hozzájok méne.

¹⁵És mondák neki: Ülj le és olvasd azokat füleink hallatára. És olvasá Baruk füleik hallatára.

¹⁶Midőn tehát hallották mind az igéket, elálmélkodva kiki egymásra nézett, és mondák Baruknak: Tudtára kell adnunk a királynak mind ez igéket.

¹⁷És megkérdék őt, mondván: Jelentsd meg nekünk, miképen irtad mind e beszédeket az ő szájából?

¹⁸Baruk pedig mondá nekik: Maga szájából mondotta nekem, mintha csak olvasta volna, mind e beszédeket; és én beírtam a könyvbe tentával.

¹⁹És mondák a fejedelmek Baruknak: Eredj és rejtezzél el te és Jeremiás, és senki ne tudja, hol vagytok.

²⁰És bemenének a királyhoz a tornáczba, a könyvet a tárházban Elizama jegyzőre bízván, és elmondák a király hallatára mind e beszédeket.

²¹És a király elküldé Júdit, hogy hozza el a könyvet; ki elvévén azt Elizama jegyző tárházából, olvasá a király hallatára és mind a fejedelmek hallatára, kik a király körűl állnak vala.

²²A király pedig a téli házban lakik vala, a kilenczedik hónapban, tűztartó lévén előtte tele szénnel.

²³És midőn Júdi elolvasott három vagy négy levelet, lemetszé azt a jegyző késével, és a tűzbe veté, mely a tűztartón vala, miglen megemésztetett az egész könyv a tűztől, mely a tűztartóban vala.

²⁴És nem félének, ruháikat sem szaggaták meg a király és minden ő szolgái, kik hallották mind e beszédeket.

²⁵Mindazáltal Elnátán és Dalaiás és Gamariás ellene mondának a királynak, hogy ne égesse el a könyvet; de nem hallgata rájok.

²⁶És a király megparancsolá Jeremielnek, Amelek fiának, és Száraiásnak Ezriel fiának, és Szelemiásnak, Abdeel fiának, hogy fogják meg Baruk irnokot és Jeremiás prófétát; de az Úr elrejté őket.

²⁷És lőn az Úr igéje Jeremiás prófétához, miután a király elégette a könyvet és a beszédeket, melyeket Baruk írt vala Jeremiás szájából, mondván:

²⁸Végy ismét más könyvet, és írd bele mind az előbbi beszédeket, melyek az első könyvben valának, melyet megégetett Joakim, Júda királya;

²⁹és mondd Joakimnak, Júda királyának: Ezeket mondja az Úr: Te elégetted azt a könyvet, mondván: Miért irtad ezt abba, hirdetvén: Hamar eljő Babilon királya és elpusztítja e földet, és elfogyasztja arról az embert és barmot.

³⁰Azért ezeket mondja az Úr Joakim, Júda királya ellen: Nem leszen őtőle, ki Dávid királyi székében üljön; és az ő holtteste nappal a hőségre vettetik, és éjjel a dérre.

³¹És meglátogatom rajta és ivadékán és szolgáin az ő gonoszságait; és rájok és Jerusalem lakóira és Júda férfiaira hozom mindazon roszat, melyet nekik szólottam, de nem hallgatták.

³²Jeremiás tehát más könyvet vőn, és Baruk irnoknak, Neriás fiának adá azt, ki beirá abba Jeremiás szájából ama könyv minden beszédeit, melyet elégetett volt Joakim, Júda királya tűzzel, és azonfölűl sokkal több beszéd adatott hozzája, mint azelőtt vala.