¹Az íge, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, mikor Nabukodonozor, Babilon királya, és minden hada, és az ő keze hatalma alatt levő földnek minden országa, és minden népek hadakoztak Jerusalem ellen és ennek minden városa ellen, mondván:

²Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Menj el és szólj Szedeciásnak, Júda királyának, és mondd neki: Ezeket mondja az Úr: Ime én e várost Babilon királyának kezeibe adom, és ő felgyujtja azt tűzzel.

³És te nem menekszel meg az ő kezéből, hanem megfogatván megfogatol, és kezeibe adatol; és a te szemeid meglátják a babiloni király szemeit, és az ő szája a te szájaddal szólni fog, és bemégy Babilonba.

⁴Mindazáltal halljad az Úr igéjét, Szedeciás, Júda királya! Ezeket mondja az Úr neked: Nem halsz meg fegyver által,

⁵hanem békeségben halsz meg, és atyáidnak, az előtted volt előbbi királyoknak megfüstöltetése szerint, megfüstölnek téged, és „jaj Uram!“ siratnak téged; mert az igét én szólottam, úgymond az Úr.

⁶És megmondá Jeremiás próféta Szedeciásnak, Júda királyának, mind ez igéket Jerusalemben.

⁷És Babilon királyának serege hadakozék Jerusalem ellen, és Júda minden városa ellen, melyek megmaradtak vala, Lákis ellen és Azeka ellen, mert ezen erősített városok maradtak volt meg Júda városaiból.

⁸Az íge, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, minekutána Szedeciás király szövetséget kötött az egész néppel Jerusalemben, kihirdetvén:

⁹hogy kiki szabadon bocsássa szolgáját és kiki szolgálóját, a zsidó-férfiút és zsidó-asszonyt, és ne uralkodjanak rajtok, mint zsidókon és magok atyjafiain.

¹⁰És hallgattak rá mind a fejedelmek és az egész nép, kik szövetséget kötöttek vala, hogy kiki szabadon bocsássa szolgáját, és többé ne uralkodjanak rajtok; hallgattak rá, és elbocsáták őket.

¹¹De azután megváltozának, és visszavonák szolgáikat és szolgálóikat, kiket szabadon bocsátottak vala; és iga alá hajtották szolgákká és szolgálókká.

¹²És lőn az Úr igéje Jeremiáshoz az Úrtól, mondván:

¹³Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Én szövetséget kötöttem atyáitokkal az napon, melyen kihoztam őket Egyiptom földéről, a szolgaság házából, mondván:

¹⁴Mikor betelik a hét esztendő, bocsássa el kiki az ő zsidó-atyjafiát, ki neki eladatott; szolgáljon neked hat esztendeig, s úgy azután szabadon bocsásd el őt tőled; de nem hallgattak rám atyáitok, s fülöket sem hajtották.

¹⁵És ti megtértetek ma, és mi igaz, azt cselekedtétek szemeim előtt, kiki szabadságot hirdetvén az ő barátjának; és szövetségre léptetek az én színem előtt ama házban, mely fölött segítségűl hivatott az én nevem.

¹⁶De ismét hátratértetek, és beszennyeztétek az én nevemet, és visszahoztátok kiki az ő szolgáját és kiki szolgálóját, kiket elbocsátottatok vala, hogy szabadok és magok hatalmában legyenek, és iga alá hajtottátok őket, hogy szolgáitok és szolgálóitok legyenek.

¹⁷Azért ezeket mondja az Úr: Ti nem hallgattatok rám, hogy szabadságot hirdettetek volna kiki az ő atyjafiának és kiki barátjának; ime én hirdetem nektek, úgymond az Úr, a fegyver, mirigyhalál és éhség szabadságát és a föld minden országa fölindulásának adlak át titeket.

¹⁸És a férfiakat, kik megszegvén az én szövetségemet, nem tartották meg a kötés igéit, melyekre hajlottak vala az én színem előtt, hasonlókká teszem a borjúhoz, melyet kétfelé vágtak, s annak részei között átmentek,

¹⁹Júda fejedelmei és Jerusalem fejedelmei, az udvari tisztek és papok, és a föld minden népe, kik átmentek a borjú részei között;

²⁰és ellenségeik kezeibe adom őket, az ő lelkeiket keresők kezeibe; és az ő holttestök eledelűl leszen az égi madaraknak és a földi vadaknak.

²¹És Szedeciást, Júda királyát és az ő fejedelmeit ellenségeik kezeibe adom, és az ő lelkeiket keresők kezeibe, és a babiloni király seregének kezeibe, kik eltávoztak tőletek.

²²Ime én parancsolok, úgymond az Úr, és visszahozom őket e városra, és harczolni fognak ellene, és beveszik azt, és fölgyujtják tűzzel, és Júda városait pusztasággá teszem úgy, hogy nem leszen lakója.