¹Ez az íge, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, mondván:

²Ezeket mondja Izrael Ura Istene, mondván: Ird magadnak könyvbe mind az igéket, melyeket neked szólottam.

³Mert ime eljőnek a napok, úgymond az Úr, és visszatérítem az én népemnek Izraelnek és Júdának foglyait, úgymond az Úr; és visszatérítem őket a földre, melyet atyáiknak adtam, hogy bírják azt.

⁴És ezek az igék, melyeket az Úr Izraelnek és Júdának szólott;

⁵mert ezeket mondja az Úr: A rettegés szavát hallottuk; ime a félelem, és nincs békeség!

⁶Kérdezkedjetek és lássátok: ha szül-e a férfiú? miért látom tehát minden férfiú kezét az ő ágyékán, mint a szülőét, és minden orczát elhalványodva?

⁷Jaj! mert nagy nap az, és nincs hasonló ahhoz; Jákob szorongattatásának ideje ez, de abból megszabadúl.

⁸És leszen az napon, úgymond a seregek Ura: letöröm az ő igáját a te nyakadról, és köteleit elszaggatom, és nem uralkodnak rajta többé az idegenek;

⁹hanem szolgálnak majd Uroknak Istenöknek, és Dávidnak, az ő királyuknak, kit nekik támasztani fogok.

¹⁰Te tehát ne félj, én szolgám, Jákob! úgymond az Úr, és ne rettegj, Izrael! mert ime én megszabadítalak téged a messze földről; és ivadékodat az ő fogsága földéről; és visszatér majd Jákob, és megnyugszik és minden jóval bővelkedik, és nem leszen, kitől féljen;

¹¹mert én veled vagyok, úgymond az Úr, hogy kiszabadítsalak téged; és véget vetek minden nemzetnek, melyek közé téged elszórtalak; de neked nem vetek véget, hanem megostorozlak itéletben, hogy ne láttassál magad előtt bűntelennek.

¹²Mert ezeket mondja az Úr: Gyógyíthatlan a te sérved, igen gonosz rajtad a csapás.

¹³Nincs, ki fölvegye ügyedet, hogy bekössön; a gyógyításoknak nincs haszna rajtad.

¹⁴Szeretőid mind elfeledkeztek rólad, és nem keresnek téged; mert ellenséges csapással vertelek meg, kegyetlen fenyítékkel a te gonoszságod sokasága miatt; mert megrögzöttek benned a te bűneid.

¹⁵Mit kiáltasz romlásodon? Gyógyíthatlan a te fájdalmad! Gonoszságod sokasága és megrögzött bűneid miatt cselekedtem ezeket veled.

¹⁶De azért mindazok, kik téged emésztenek, el fognak nyeletni, és minden ellenségeid fogságra vitetnek; a kik téged pusztítanak, elpusztíttatnak, és fosztogatóidat mind zsákmányra adom.

¹⁷Mert behegesztem sebeidet, és sérveidből kigyógyítalak téged, úgymond az Úr; azért, mert számkivetettnek híttak téged, Sion! ki után senki sem kérdezősködött.

¹⁸Ezeket mondja az Úr: Ime én visszatérítem Jákob sátorainak foglyait, és hajlékain megkönyörűlök; város fog építtetni az ő magas helyén, és templom alapíttatni annak rende szerint.

¹⁹És dicséret jő ki azokból és a vigadozók zengése; megsokasítom őket, és nem kevesednek meg; fölmagasztalom őket, és nem fognak megaláztatni.

²⁰És lesznek az ő fiai, mint kezdetben, és gyülekezetök maradandó lesz énelőttem, és meglátogatom mindazokat, kik őt háborgatják.

²¹És vezére belőle leszen, és fejedelem származik közőle; és magamhoz vonzom őt, és hozzám fog járúlni; mert kicsoda az, ki arra hajthatná szivét, hogy hozzám közelgessen, úgymond az Úr?

²²És ti népemmé lesztek, és én Istenetek leszek.

²³Ime az Úr forgószele, haraggal tört ki a rohanó förgeteg, mely az istentelenek fején nyugszik meg.

²⁴Nem fordítja el az Úr boszankodásának haragját, mignem megcselekszi és beteljesíti az ő szive szándékát; majd az utolsó napokon fogjátok azokat megérteni.