¹És mondá az Úr nekem: Ha Mózes és Sámuel állana is előttem, nincs lelkem e néphez; űzd el őket színem elől, menjenek.

²Hogyha azt mondják neked: Hova menjünk? mondd nekik: Ezeket mondja az Úr: A ki halálra, halálra; a ki fegyverre, fegyverre; a ki éhségre, éhségre; és a ki fogságra, fogságra.

³És meglátogatom őket négyfélével, úgymond az Úr: Fegyverrel a megölésre, ebekkel az elszaggatásra, égi madarakkal és földi vadakkal a megemésztésre és szétszórásra.

⁴És a föld minden országainak haragjába ejtem őket Manasszesért, Ezekiásnak, Júda királyának fiáért, mindazok miatt, miket Jerusalemben cselekedett.

⁵Mert ki könyörűl rajtad, Jerusalem! vagy ki bánkódik éretted? vagy ki megyen könyörögni a te békeségedért?

⁶Te elhagytál engem, úgymond az Úr, hátra tértél; azért kinyujtom rád az én kezemet, és megöllek téged; elfáradtam a könyörgésben.

⁷És széthányom őket szórólapáttal a föld kapuiban. Megöltem és elvesztettem az én népemet, és még sem tértek meg utaikról.

⁸Özvegyeik sokasággal meghaladták a tenger fövenyét; rá eresztém az ifjúság anyjára a pusztítót délben, a városokra hirtelen réműlést bocsátottam.

⁹Erőtlen lett a ki hetet szült, elfogyott lélekzete; leszállott neki a nap, mikor még nappal volt, megszégyenűlt és megpirúlt. És maradványait kardra hányom az ő ellenségei színe előtt, úgymond az Úr.

¹⁰Jaj nekem, anyám! miért szültél engem, versengés férfiát, visszavonás férfiát az egész földön? Uzsorára nem adtam, nem is vettem senkitől, mégis mindnyájan szidalmaznak engem.

¹¹Az Úr mondja: Valóban, a mid még hátra vagyon, jól leszen; eléd jövök a gyötrelem idején, és a háborúság idején az ellenség ellen.

¹²Vajjon a vas egyesűl-e az éjszaki vassal, és a réz?

¹³A te gazdagságodat és kincseidet ragadományúl vetem ingyen minden bűnödért és minden határodban.

¹⁴És ellenségeidet oly földről hozom elé, melyet nem ismersz; mert a tűz meggyúladott haragomban, és égni fog rajtatok.

¹⁵Te tudod, Uram! emlékezzél meg rólam, és tekints rám, és oltalmazz engem azoktól, kik üldöznek; ne légy hosszantűrő fölsegítésemben; tudjad, hogy gyalázatot szenvedek miattad.

¹⁶Megtaláltam beszédeidet, és eledelemmé lettek azok, és a te igéd örömemre lett nekem és szivem vígaságára, mert a te nevedről hivattam, seregek Ura Istene!

¹⁷Nem ültem a csúfolók gyülekezetében, és dicsekedtem a te kezed színe előtt; egyedűl ültem, mert fenyegetéssel betöltöttél engem.

¹⁸Miért lett az én fájdalmam folytonos, és sérelmem oly kétségbeejtő, hogy nem akar meggyógyúlni? Olyanná lett nekem, mint az állhatatlan vizek hazudsága.

¹⁹Azért ezeket mondja az Úr: Ha megtérsz, megtérítelek, és állandóvá teszlek színem előtt; és ha megválasztod a becsest az alávalótól, mint az én szám, olyan leszesz; ők térnek tehozzád, és nem te térsz hozzájok.

²⁰És e népnek erős rézfalúl adlak téged; hadakozni fognak ellened, de nem győznek le, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és kimentselek téged, úgymond az Úr.

²¹És megszabadítlak téged a leggonoszabbak kezéből, és kimentlek téged az erősek kezéből.