¹És láték új eget és új földet; mert az első ég s az első föld elmúlt, és a tenger nincs többé.

²És én, János, látám a szent várost az új Jerusalemet Istentől leszállani az égből, fölkészülve, mint a férjének fölékesített menyasszonyt.

³És hallék nagy szózatot a királyiszékből, mely ezt mondá: Ime az Isten hajléka az emberekkel, és velök fog lakni; és ők az ő népe lesznek, és az Isten velök az ő Istenök leszen.

⁴És letöröl Isten minden könyhullatást az ő szemeikről; és halál többé nem leszen, sem bánat, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé; mert az előbbiek elmúltak.

⁵És mondá, ki a királyiszéken ül vala: Ime mindeneket megújitok! És mondá nekem: Irjad, mert ez igék hitelesek és igazak.

⁶És mondá nekem: Meglett! Én vagyok az Alfa és Ómega, a kezdet és vég. Én a szomjúhozónak az élő vízforrásból adok ingyen.

⁷A ki győzedelmes leend, bírni fogja mindezeket, s én annak Istene leszek, és ő nekem fiam leszen.

⁸A félénkeknek pedig és hitetleneknek, az elátkozottaknak és gyilkosoknak, a paráznáknak és varázslóknak, a bálványozóknak és minden hazugoknak az ő részök a tűzzel és kénkővel égő tóban leszen; mi a második halál.

⁹És hozzám jöve egy a hét angyal közől, kiknél a csészék valának, tele a hét utolsó csapásokkal, és szóla velem, mondván: Jöszte, és megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét.

¹⁰És lélekben engem egy nagy és magas hegyre vitt, és megmutatá nekem a szent várost, Jerusalemet, mely az Istentől szállott alá mennyből.

¹¹Az Isten fényessége volt abban, és világossága hasonlított a drágakőhöz, a jáspiskőhöz, a kristályhoz.

¹²És nagy és magas kerítése vala, tizenkét kapuja lévén, és a kapuknál tizenkét angyal, és fölírt nevek, Izrael fiai tizenkét nemzetségének nevei.

¹³Napkeletről három kapu, éjszakról három kapu, délről három kapu, és napnyugatról harom kapu.

¹⁴És a város keritésének tizenkét alapköve vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

¹⁵És annál, ki velem szóla, egy arany mérő-nád vala, hogy megmérje a várost és annak kapuit és keritését.

¹⁶És a város négyszögre vala építve, hosszasága annyi, mint szélessége; és megméré a várost az arany-náddal tizenkétezer futamatnyira, annak hossza, magassága és szélessége egyarányúak valának.

¹⁷És megméré annak keritését száznegyvennégy könyöknyire emberi mérték szerint, mely az angyalé is.

¹⁸És a kerítés jáspiskőből vala rakva, a város pedig tiszta arany, hasonló a tiszta üveghez.

¹⁹És a város keritésének alapkövei mindenféle drágakövekkel valának fölékesitve. Az első alapkő vala jáspis, a második zafir, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,

²⁰az ötödik szárdonix, a hatodik szárdis, a hetedik krizolit, a nyolczadik berill, a kilenczedik topáz, a tizedik krizoprasz, a tizenegyedik hiaczint, a tizenkettedik ametiszt.

²¹És a tizenkét kapu tizenkét gyöngy vala egyenkint, mindenik kapu egyegy gyöngyből; és a város utczája tiszta arany, mint az átlátszó üveg.

²²És templomot nem láttam abban, mert annak temploma a mindenható Úr Isten és a Bárány.

²³És a városnak nincs szüksége napra, sem holdra, hogy abban világítsanak; mert az Isten fényessége világítja azt, és annak szövétneke a Bárány.

²⁴És a nemzetek annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tiszteletöket abba viszik.

²⁵És annak kapui nem tétetnek be nappal; mert nem leszen ott éjszaka.

²⁶És a nemzetek dicsőségét és tiszteletét abba viszik.

²⁷Nem megyen abba semmi fertőztetett, vagy utálatosságot cselekvő és hazug, hanem csak a kik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.