1Honnét vannak a háborgások és pörlekedések tiköztetek? Nem innét-e? a ti kivánságaitokból, melyek harczolnak tagjaitokban?
2Kivántok, és nem nyertek; ölitek magatokat, irígykedtek, és semmihez sem juthattok; versengtek és harczoltok, de hiába, azért, hogy nem kértek;
3kértek, de nem nyertek, azért, mivel gonoszúl kértek, hogy a ti kivánságtokra költsétek.
4Paráznák! nem tudjátok-e, hogy e világ barátsága ellensége az Istennek? A ki tehát e világ barátja akar lenni, az Istennek ellenségévé leszen.
5Vagy azt vélitek, hogy hiába mondja az irás: Irigységre vágyódik-e a lélek, ki bennetek lakik?
6Sőt nagyobb kegyelmet ad; azért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.
7Engedelmeskedjetek tehát az Istennek, álljatok pedig ellen az ördögnek, és elfut tőletek.
8Közelítsetek az Istenhez, ő is közelebb jő hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, bűnösök! és tisztítsátok meg sziveiteket, kettős szivűek!
9Sanyarogjatok, gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek fordúljon siralomra, és örömetek keserűségre.
10Alázzátok meg magatokat az Úr szine előtt, és felmagasztal titeket.
11Ne rágalmazzátok egymást, atyámfiai! A ki felebarátját rágalmazza, és itéli atyjafiát, a törvényt rágalmazza, és a törvényt itéli. Ha pedig a törvényt itéled, nem vagy a törvénynek teljesítője, hanem itélője.
12Egy a törvényhozó és a bíró, ki elveszthet és megszabadíthat;
13te pedig ki vagy, ki felebarátodat itéled? Ime most azt mondjátok: „Ma vagy holnap elmegyünk eme s ama városba, és ott mulatunk egy esztendőt, vásárlunk és nyerekedünk;“
14és nem tudjátok, mi lesz holnap.
15Mert micsoda a ti éltetek? kevés ideig látszó pára, mely azután elenyészik. A helyett hogy azt mondanátok: „Ha az Úr akarja…“ és: „Ha élünk, ezt vagy amazt cselekeszszük.“
16Most pedig dicsekedtek a ti kevélységtekben. Minden ilyen dicsekvés gonosz.
17A ki tehát tud jót cselekedni, és nem cselekszi, vétkezik.