¹És lőn Ákáz napjaiban, ki Joatánnak, Oziás, Júda királya, fiának fia vala, fölméne Rásin a szíriai király, és Facee Romelia fia, Izrael királya, Jerusalembe, hogy az ellen harczoljon, és nem veheték be azt.

²És hírűl vivék Dávid házának, mondván: Szíria Efraimra feküdött. És megindúlt az ő szive és népe szive, mint megindúlnak az erdők fái a szél előtt.

³És mondá az Úr Izaiásnak: Menj ki Ákáz elé te és megmaradott fiad, Jászub, a felső tó csatornája végéhez, a festők mezejének útján.

⁴És mondd neki: Vigyázz, hogy veszteg légy; ne félj, és szived ne rettegjen a füstölgő üszög két végdarabjától, Rásinnak, a szíriai királynak, és Romelia fiának fölgerjedt haragjától,

⁵azért, hogy tanácsot tartott ellened vesztedre Szíria és Efraim és Romelia fia, mondván:

⁶Menjünk Júda ellen, és riaszszuk fel őt, és vonjuk mellénk, és tegyük királylyá benne Tabeel fiát.

⁷Ezeket mondja az Úr Isten: Nem fog ez állani, és nem leszen ez;

⁸hanem Szíria feje Damaskus, és Damaskus feje Rásin legyen; és még hatvanöt esztendő, és Efraim megszűnik nép lenni.

⁹És Efraim feje Szamaria, és Szamaria feje Romelia fia legyen. Ha nem hiszitek, nem maradtok meg.

¹⁰És az Úr folytatva szóla Ákáznak, mondván:

¹¹Kérj magadnak jelt a te Uradtól Istenedtől a mélységben alant, vagy fenn a magasságban.

¹²És mondá Ákáz: Nem kérek, és nem kisértem az Urat.

¹³Akkor mondá amaz: Halljátok tehát, Dávid háza! Kevés-e nektek, hogy az embereket bántjátok, hanem az én Istenemnek is bántására vagytok?

¹⁴Azért az Úr maga ad jelt nektek: Ime egy szűz méhében fogan, és fiat szűl, és neve Emmánnelnek fog hivatni.

¹⁵Vajat és mézet eszik, hogy tudja a gonoszt megvetni, és a jót választani.

¹⁶Mert minekelőtte a gyermek tudja a gonoszt megvetni, és a jót választani, elhagyatik a föld, melyet te gyülölsz az ő két királya miatt.

¹⁷Elhozza az Úr terád és népedre és atyád házára a napokat, minők nem voltak, mióta Efraim elvált Júdától, – az asszíriusok királya által.

¹⁸És az napon leszen, hogy az Úr süvölt a légynek, mely Egyiptom folyóvizeinek torkolatánál vagyon, és a méhnek, mely Asszúr földén vagyon;

¹⁹és eléjőnek, és megszállanak mindnyájan a völgyek patakjainál és a kősziklák barlangjaiban, minden berekben és minden üregben.

²⁰Az napon megborotválja az Úr bérbevett borotvával, azok által, kik a folyóvizen túl vannak, az asszíriusok királya által, a fejet és a lábak szőrét és az egész szakált.

²¹És leszen az napon: hogy az ember egy fejős tehenet és két juhot tart,

²²és a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik mind az, ki meghagyatik a földnek közepette.

²³És leszen az napon: hogy minden hely, melyen ezer ezüst pénzt érő ezer szőllőtő vagyon, tövissé és burjánná leszen.

²⁴Nyilakkal és kézíjjal mennek be oda; mert burjánok és tövisek lesznek az egész földön.

²⁵És nem megyen semmi hegyre, mely kapával kapáltatik, a tövisek és burjánok félelme; ökörlegelővé lesz az és marhajárássá.