¹Ezeket mondja az Úr: Hol van a ti anyátok válás-levele, melylyel eleresztettem őt? Vagy ki az én hitelezőm, kinek eladtalak titeket? Ime a ti gonoszságtokért adattatok el, és bűneitek miatt eresztettem el anyátokat.

²Mert eljöttem, és senki sem volt jelen; híttalak, és nem volt, a ki hallja! – Vajjon megrövidűlt-e és csekély lett-e kezem arra, hogy megválthassalak? vagy nincs-e bennem erő szabadításra? ime én dorgálásommal elpusztítom a tengert, a folyóvizeket kiszárasztom; megrothadnak a halak víz nélkül, és meghalnak a szomjúság miatt.

³Sötétségbe öltöztetem az egeket, és gyászruhával födözöm be azokat.

⁴Az Úr értelmes nyelvet adott nekem, hogy tudjam támogatni azt, ki elfáradott; fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint mestert.

⁵Az Úr Isten megnyitotta fülemet, én pedig nem mondok ellene; hátra nem térek.

⁶Az én testemet a verőknek adtam, és orczáimat a szaggatóknak; nem fordítottam el orczámat a szidalmazóktól és rám pökdösőktől.

⁷Az Úr Isten az én segítőm, azért nem szégyenűlök meg; azért olyanná tettem orczámat, mint az igen kemény kőszikla, és tudom, hogy meg nem szégyenűlök.

⁸Közel vagyon, ki által megigazúlok, ki szól ellenem? Álljunk elé együtt, ki az én ellenfelem? járúljon hozzám.

⁹Ime az Úr Isten az én segítőm, kicsoda az, ki elkárhoztat engem? Ime mindnyájan elavúlnak mint a ruházat, a moly eszi meg őket.

¹⁰Kicsoda közőletek az Urat félő, hallgatván az ő szolgája szavát? A ki sötétségben jár és nincs világossága, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenére.

¹¹Ime ti mindnyájan tűzgyujtók, lángokkal környezettek! járjatok a ti tüzetek világosságában és a lángokban, melyeket gyujtottatok. Az én kezemből lett ez rajtatok, fájdalomban fogtok fetrengeni.