¹A teher, melyet Habakuk próféta látott.

²Meddig kiáltok, Uram! és nem hallgatsz meg? sikoltok hozzád, erőszakot szenvedvén, és nem szabadítasz meg?

³Miért láttatsz velem gonoszságot és nyomort, hogy nézzem a ragadozást és igazságtalanságot előttem? Az itéletben hatalmasabb az ellenmondás.

⁴Azért szegik meg a törvényt, és nem éri el czélját az itélet; mert az istentelen erőt vesz az igaz ellen, s innen támad a hamis itélet.

⁵Tekintsetek a nemzetekre és nézzetek; csodálkozzatok és álmélkodjatok: mert oly dolog történik napjaitokban, melyet senki sem hisz el, mikor majd elbeszéltetik.

⁶Mert íme én föltámasztom a kaldeusokat, a kegyetlen és gyors nemzetet, mely széltében jár a földön, hogy bírja a hajlékokat, melyek nem övéi.

⁷Iszonyú és rettenetes az, önmaga tesz itéletet, és rak terhet.

⁸Lovai könnyebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estve járó farkasoknál; messze szélednek az ő lovasai, kik messzünnen jőnek, röpűlnek, mint a hullára siető sas.

⁹Mindnyájan ragadományra jőnek, orczájok, mint az égető szél; mint a fövényt, úgy hordja össze a foglyokat.

¹⁰Diadalmat ül a királyok fölött, és a fejedelmekből csúfot űz; kineveti minden erősségöket, töltést hord össze, és beveszi azt.

¹¹Azután elváltozik lelkében, elbízza magát, és elbukik; ez az ő istenétől nyert ereje.

¹²De te, Uram Istenem, én Szentem! nem kezdettől vagy-e? Mi nem halunk meg. Uram! itéletűl rendelted őt, és erőssé tetted őt, hogy megfenyíts.

¹³Tisztábbak a te szemeid, mintsem ne lássad a gonoszt, nem nézhetsz te a hamisságra. Miért tekintesz a gonosztevőkre, és hallgatsz, mikor az istentelen elnyeli a nálánál igazabbat?

¹⁴és olyanná teszed az embereket, mint a tenger halait, és mint a csúszómászót, melynek nincs fejedelme?

¹⁵Mind megfogja azt horoggal, és bevonja varsájába, és összegyüjti hállójába; ezen örvend ő és vigad.

¹⁶Azért áldoz ő varsájának, és áldoz hállójának; mert azok által lett kövér osztályrésze, és válogatott az ő étke.

¹⁷Ez okért terjeszti ki tehát az ő varsáját, és nem szánja megölni a nemzeteket.