¹Miután pedig ezek megtörténtek, hozzám jövének a fejedelmek, mondván: Izrael népe, a papok és leviták, nem váltak el a tartományok népeitől, és azok, tudniillik a kananeusok és ferezeusok, a jebuzeusok és ammoniták, a moabiták és egyiptomiak és amorreusok utálatosságaitól;

²mert azok leányai közől vettek magoknak és fiaiknak, és a szent ivadékot a tartományok népeivel elegyitették, és a fejedelmek és bírák voltak elsők e vétekben.

³És midőn hallottam e beszédet, megszaggatám palástomat és köntösömet, és kitépém fejemről hajamat és szakállamat, és leülék, keseregvén.

⁴Hozzám gyülének pedig mindnyájan, kik félik vala Izrael Istenének igéjét, azok vétke miatt, kik a fogságból jöttek, és én szomoruan ülök vala az esteli áldozatig;

⁵és az esteli áldozatkor fölkelék sanyaruságomból, és megszaggatván a palástot és köntöst, meghajtám térdeimet, és kiterjesztém kezeimet az én Uram- Istenemhez,

⁶és mondám: Én Istenem! szégyenlem és átallom fölemelni hozzád orczámat; mert gonoszságaink megsokasodtak fejeink fölött, és vétkeink az égig növekedtek

⁷atyáink napjaitól; de mi magunk is nagyon vétkeztünk mind e napiglan, és gonoszságaink miatt kézbe adattunk mi és királyaink és papjaink, a tartományok királyainak kezébe, és fegyverre és fogságra, ragadományra és arczpirúlásra, mint e napon is.

⁸És most alig lett kevéssé s egy szempillantásig a mi könyörgésünk Urunk- Istenünkhöz, hogy maradék hagyassék nekünk, és egy szeg adassék nekünk az ő szent helyén, és világosítsa meg szemeinket a mi Istenünk, és adjon nekünk egy kevés életet szolgaságunkban;

⁹mert szolgák vagyunk, és szolgaságunkban el nem hagyott minket a mi Istenünk, hanem irgalmasságot mutatott rajtunk a persák királya előtt, hogy életet adjon nekünk, és fölemelje a mi Istenünk házát és fölépitse annak pusztaságait, és keritést adjon nekünk Júdában és Jerusalemben.

¹⁰És most mit mondjunk, oh mi Istenünk, ezek után? mert elhagytuk parancsaidat,

¹¹melyeket parancsoltál, a te szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy azt bírjátok, tisztátalan föld a népek és a többi tartományok tisztátalansága szerint, azok utálatosságaival, kik megtöltötték azt torkig az ő förtelmökkel.

¹²Most azért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak, és leányaikat ne vegyétek el fiaitoknak, és soha ne keressétek az ő békeségöket és előmenetelöket, hogy megerősödjetek, és egyétek a föld javait, és örököseitek legyenek fiaitok mindörökké.

¹³És mindezek után, a mik rajtunk történtek gonosz cselekedeteink és nagy vétkeink miatt, te, Istenünk! kiszabadítottál minket gonoszságunkból, és szabadulást adtál, mint ma vagyon,

¹⁴hogy hátra ne térjünk, és parancsaidat meg ne szegjük, házasságokat se kössünk ez utálatos népekkel. Vajjon nem haragudnál-e ránk a megemésztésig hogy maradékot sem hagynál nekünk a megszabadúlásra?

¹⁵Izrael Ura Istene! igaz vagy te; mert meghagyattunk, hogy megszabadúljunk, mint e napon. Ime előtted vagyunk vétkünkben; mert nem állhatunk ezért előtted.