¹Círusnak, a persák királyának első esztendejében, hogy beteljesedjék az Úr igéje Jeremiás szája által, fölindítá az Úr Círusnak, a persák királyának lelkét, s ez kihirdeté szavát egész országában még irás által is, mondván:

²Ezeket mondja Círus, a persák királya: A föld minden országait nekem adta a mennynek Ura Istene, és ő parancsolta nekem, hogy házat építsek neki Jerusalemben, mely Judeában vagyon.

³Ki van közőletek az ő egész népéből? Legyen vele az ő Istene. Menjen föl Jerusalembe, mely Judeában vagyon, és építse föl Izrael Ura Istene házát; ő az Isten, ki Jerusalemben vagyon.

⁴És mindnyájan a többi férfiak minden helyeken, akárhol laknak, segítsék őt helyökről ezüsttel és aranynyal, jószággal és barmokkal, azon kivűl, mit önként ajánlanak az Isten templomába, mely Jerusalemben vagyon.

⁵És fölkelének az atyák fejedelmei Júdából és Benjaminból, a papok, leviták és mindaz, kinek Isten fölindítá lelkét, hogy fölmenjenek az Úr templomának építésére, mely Jerusalemben vala.

⁶És mindnyájan, kik köröskörűl valának, fölsegíték azok kezeit ezüst- és aranyedényekkel, jószággal és barmokkal, házi bútorral, azokon kivűl, miket önként ajánlottak vala.

⁷Círus király is eléhozá az Úr temploma edényeit, melyeket elvitt Nabukodonozor Jerusalemből, és az ő istene templomába tett vala.

⁸Eléhozá pedig azokat Círus, a persák királya, Gazabár fiának, Mitridatesnek keze által, és számon adá azokat Szasszabázárnak, Júda fejedelmének.

⁹És azok száma ez: Harmincz arany csésze, ezer ezüst csésze, huszonkilencz kés, harmincz arany pohár,

¹⁰négyszáztiz másrendű ezüst pohár, ezer egyéb edény.

¹¹Az arany és ezüst edények egész száma ötezernégyszáz volt; mindeneket elvive Szasszabázár azokkal, kik a babiloni fogságból fölmenének Jerusalembe.