¹És a napkeleti útra néző kapuhoz vive engem.

²És ime Izrael Istenének dicsősége vonúla be a napkeleti úton, és szózata olyan vala, mint a nagy vizek zúgása, és a föld tündöklik vala az ő dicsőségétől.

³És látomást láték ama jelenet szerint, melyet láttam vala, mikor eljött, hogy elveszítse a várost; és a jelenet hasonlíta ama látomáshoz, melyet Kóbár folyóvize mellett láttam vala; és orczámra borúlék.

⁴És az Úr dicsősége bevonúla a templomba a napkeletre néző kapu útján.

⁵És fölemele engem a lélek, és bevive engem a belső tornáczba; és ime a ház betelt vala az Úr dicsőségével.

⁶És hallék egy hozzám szólót a házból, és a férfiú, ki mellettem áll vala,

⁷mondá nekem: Ember fia! ez az én királyi székem helye, és lábnyomaim helye, hol én Izrael fiai között lakom mindörökké; és nem fertőzteti meg többé Izrael háza az én szent nevemet, sem ők, sem királyaik paráznaságaikkal, az ő királyaik sírjaival és magas helyeikkel.

⁸Kik küszöbeiket az én küszöböm mellé építették, és ajtófeleiket az én ajtófeleim mellé, úgy hogy csak egy fal volt közöttem és közöttük; és megfertőztették szent nevemet az utálatosságokkal, melyeket cselekedtek; azért emésztettem meg őket haragomban.

⁹Most tehát messze távolítsák el paráznaságukat és az ő királyaik sírjait éntőlem; és közöttük fogok lakni mindenkoron.

¹⁰Te pedig, ember fia! mutasd meg Izrael házának a templomot, hogy szégyenűljenek meg gonoszságaik miatt; mérjék meg az épületet.

¹¹És pirúljanak meg mindazok miatt, miket cselekedtek. Mutasd meg nekik a ház alakját, annak épületét; ki- és bejárásait, minden rajzát és egész mértékét, minden elrendezését és egész törvényét, és írd le szemeik előtt, hogy figyelemben tartsák annak minden rajzát és törvényét, és teljesítsék azokat.

¹²Ez a hegytetőn való háznak törvénye: Egész területe köröskörűl szentek szente; ime ez a ház törvénye.

¹³Ez pedig az oltár mértéke a legigazabb könyökkel, mely egy közkönyöknyi s egy tenyérnyi; annak talapja egy könyöknyi magas és egy könyöknyi széles vala, és pártázata széleig és köröskörűl egy arasz; ennyi vala az oltár árka is.

¹⁴És a föld színétől az alsó pártázatig két könyöknyi, és szélessége egy könyöknyi; és a kisebbik pártázattól a nagyobbik pártázatig négy könyöknyi, s ennek szélessége ismét egy könyöknyi.

¹⁵Maga pedig az Ariel négy könyöknyi vala, és az Arieltől fölfelé négy szarv emelkedék.

¹⁶És az Ariel hosszasága tizenkét könyöknyi, szélessége tizenkét könyöknyi, négyszegű vala egyarányú oldalakkal.

¹⁷És a (felső) pártázat tizennégy könyöknyi vala hosszaságra, tizennégy könyöknyi szélességre mind a négy oldalán; és a szegély körüle félkönyöknyi, s ennek alja egy könyöknyi köröskörűl; lépcsői pedig napkeletre valának fordítva.

¹⁸És ő mondá nekem: Ember fia! ezeket mondja az Úr Isten: Ezek az oltár szertartásai, a mely nap az fölépíttetik, hogy áldoztassék azon égő áldozat, és vér ontassék.

¹⁹És a Szádok ivadékából való papoknak és levitáknak, kik énhozzám járúlnak, úgymond az Úr Isten, adj egy borjút a csordából, hogy áldozzák nekem a bűnért.

²⁰És vévén annak véréből, hintsd az oltár négy szarvára, és a pártázat négy szegletére, és a szegélyre köröskörűl; s így tisztítsd és szenteld meg azt.

²¹És vedd a borjút, mely a bűnért áldoztatik, és égesd meg azt a ház külön helyén a szentélyen kivűl.

²²És másodnap áldozz egy hiba nélküli kecskebakot a bűnért; és szenteljék meg az oltárt, a mint megszentelték a borjúval.

²³És miután elvégzed annak megszentelését, áldozz egy hibanélküli borjút, és egy hiba nélküli kost a nyájból;

²⁴és áldozd föl azokat az Úr színe előtt; és a papok hintsenek sót azokra, és áldozzák égőáldozatúl az Úrnak.

²⁵Hét nap áldozz egy-egy bakot a bűnért naponkint, és egy borjút a coordából, és egy kost a nyájból, hiba nélkül valókat áldozzanak.

²⁶Hét nap engeszteljék ki az oltárt, és tisztítsák és szenteljék föl azt.

²⁷Eltelvén pedig a napok, nyolczadik napon és azután áldozzák a papok az oltáron a ti égő-áldozataitokat, és a miket béke-áldozatúl hoznak; és kegyelmes leszek nektek, úgymond az Úr Isten.