¹Te pedig kezdj siralmat Izrael fejedelmei fölött,

²és mondjad: Miért feküdt anyád, a nőstény-oroszlán, a him-oroszlánok között, s nevelte fel kölykeit ifjú oroszlánok között?

³És fölnevele egyet ifjú oroszlánai közől, s ez oroszlánná lőn, és ragadományt tanúla fogni, és embert enni.

⁴És meghallák azt felőle a nemzetek, és nem minden sérelmök nélkül megfogák őt, és elvivék őt lánczokon Egyiptom földére.

⁵Ez látván, hogy erőtlen lett és odaveszett reménysége, vőn egyet ifjú oroszlánai közől, és oroszlánná rendelé őt.

⁶Ki is az oroszlánok között jára, és oroszlánná lőn, és ragadományt tanúla fogni, és embert enni;

⁷tanúla özvegységre juttatni, és azok városait elpusztítani; és elpusztúla a föld, és a mi benne vala, az ő ordítása szavától.

⁸És egybegyűlének ellene a nemzetek mindenünnen a tartományokból, és kiterjeszték rája hállójokat, és azok nem minden sérelme nélkül megfogaték.

⁹És rekeszbe tevék őt, lánczokon vivék Babilon királyához, és tömlöczbe veték őt, hogy ne hallassék többé az ő szava Izrael hegyein.

¹⁰A te anyád víz mellé ültetett szőllő lett vérséged által; az ő gyümölcsei és ágai felnövekedtek a sok víz által.

¹¹És az ő vastag vesszei az uralkodók pálczáivá lettek, és magas lett az ő növése az ágak között, és kilátszott magassága az ő ágai sokaságából.

¹²De kiszakasztatott a haragban, és a földre vettetett, és az égető szél megszárasztotta gyümölcsét; elfonnyadtak és elszáradtak az ő erősségének vesszei; tűz emésztette meg őt.

¹³És a pusztába lőn átültetve, a járatlan és sovány földbe.

¹⁴És tűz támada ágainak vesszejéből, mely megemészté gyümölcsét; és nem maradt rajta erős vessző, pálczáúl az uralkodóknak. Siralom ez, és siralomra leszen.