¹Egy Ananiás nevű férfiú pedig Zafirával, feleségével eladá mezejét,

²és csalárdúl megtarta a mező árából felesége hírével; és eléhozván egy részét, az apostolok lábaihoz tevé.

³Mondá pedig Péter: Ananiás! miért kisértette meg a sátán szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és csalárdúl cselekedjél a mező árával?

⁴Nemde ha megmarad, neked marad az? s miután eladtad, ára nem a te hatalmadban volt-e? Miért gondoltad e dolgot a te szivedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.

⁵Hallván pedig Ananiás ez igéket, leesék, és meghala. És nagy félelem lőn mindazokon, kik ezt hallották.

⁶Fölkelvén pedig az ifjak, elemelék őt, és kivivén, eltemeték.

⁷Lőn pedig, mintegy három óra múlva, hogy az ő felesége is, nem tudván a mi történt vala, beméne.

⁸Mondá pedig neki Péter: Mondd meg nekem asszony! ha annyiért adtátok-e el a mezőt? Amaz pedig mondá: Úgy van, annyiért.

⁹Péter pedig őneki: Mi az, hogy megegyeztetek megkisérteni az Úr lelkét? Ime azok lábai, kik eltemették férjedet, az ajtónál vannak, és kivisznek téged is.

¹⁰S azonnal leesék az ő lábainál, és meghala. Bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivék, és férje mellé temeték.

¹¹És nagy félelem lőn az egész anyaszentegyházban és mindazokon, kik ezeket hallották.

¹²Az apostolok kezei által pedig sok jelek és csodák lőnek a nép között. És egyakarattal valának mindnyájan Salamon tornáczában.

¹³Egyebek közől pedig senkisem meré magát hozzájok csatolni; hanem magasztalá őket a nép.

¹⁴Mindinkább növekedék pedig az Úrban hivő férfiak és asszonyok sokasága;

¹⁵úgy hogy az utczákra tevék ki a betegeket, és ágyakra és nyoszolyákra helyezék, hogy eljövén Péter, legalább csak az ő árnyéka árnyékozza meg azok valamelyikét, és megszabadúljanak betegségeikből.

¹⁶Sőt a közellevő városok sokasága is Jerusalembe gyülekezék, elhozván a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötrötteket, kik mindnyájan meggyógyulának.

¹⁷Fölkelvén pedig a papifejedelem és mindnyájan a vele tartók (ugymint a szadduceusok felekezete), eltelének boszankodással.

¹⁸És megfogák az apostolokat, és a közönséges tömlöczbe veték őket.

¹⁹Az Úr angyala pedig éjjel megnyitván a tömlöcz ajtait, és kivezetvén őket, mondá:

²⁰Menjetek, és előállván, hirdessétek a népnek a templomban ez élet minden igéjét.

²¹Kik hallván ezt, bemenének reggel a templomba, és tanitának. Eljövén pedig a papifejedelem és a kik vele valának, egybehivák a gyülekezetet és Izrael fiainak minden véneit, és a tömlöczbe küldének, hogy azok eléhozassanak.

²²Elmenvén pedig a szolgák, és megnyitván a tömlöczöt, nem találák őket, s visszatérvén, jelenték,

²³mondván: A tömlöczöt ugyan bezárva találtuk minden szorgalmatossággal, és az őröket az ajtók előtt állva; de megnyitván, ottbenn senkit sem találtunk.

²⁴A mint pedig hallották e beszédeket a templom gondviselője és a papifejedelmek, zavarba jövének, mi lesz ebből?

²⁵Eljövén pedig egyvalaki, jelenté nekik: Hogy ime a férfiak, kiket a tömlöczbe vetettetek, a templomban vannak, ott állván és tanítván a népet.

²⁶Akkor elméne a gondviselő a szolgákkal, és elhozá őket erőszak nélkül; mert félnek vala a néptől, hogy meg ne köveztessenek.

²⁷És midőn elhozták őket, a gyülekezet elé állíták. És kérdezé őket a papifejedelem,

²⁸mondván: Parancsolva megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok e névben. És ismét betöltöttétek Jerusalemet tanítástokkal, és ránk akarjátok hárítani ez embernek vérét.

²⁹Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondák: Az Istennek inkább kell engedelmeskedni, mint az embereknek.

³⁰A mi atyáink Istene föltámasztotta Jézust, kit ti megöltetek, a fára függesztvén.

³¹Ezt fejedeleműl és üdvözitőűl magasztalta fel Isten az ő jobbjával, hogy Izraelnek bűnbánatot adjon és bűnbocsánatot.

³²És tanúi vagyunk ez igéknek mi és a Szentlélek, kit az Isten minden őneki engedelmeskedőknek megadott.

³³Midőn ezeket hallották, dúlnak-fúlnak, és megölni szándékoznak vala őket.

³⁴Fölkelvén pedig egy Gamáliel nevű farizeus a gyülekezetben, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytanító, parancsolá, hogy az emberek egykevéssé kinn legyenek.

³⁵És mondá nekik: Izraeli férfiak! jól meggondoljátok, mitevők legyetek ez emberekkel.

³⁶Mert ez idő előtt Teodás, magát valaminek tartván, kihez mintegy négyszáz férfiú csatlakozott; de megöletvén, mindazok, kik vele tartottak, elszélesztettek és semmivé tétettek.

³⁷Ezután egy galileai Júdás támada a bevallás napjain, és magához csábitá a népet; de ez is elveszett, és mindazok, kik vele tartottak elszélesztettek.

³⁸Azért most is azt mondom nektek, ne törődjetek ez emberekkel, és hagyjatok békét nekik; mert ha emberektől vagyon e tanács vagy e dolog, el fog bomlani;

³⁹ha pedig Istentől vagyon, nem ronthatjátok el azt; ne láttassatok tehát Isten ellen tusakodni. És beleegyezének.

⁴⁰És előhiván az apostolokat, miután megverették őket, meghagyák nekik, hogy teljességgel ne szóljanak Jézus nevében, és elbocsáták őket.

⁴¹És ezek örvendezve menének el a gyülekezet elől, mivelhogy méltókká lettek Jézus nevéért gyalázatot szenvedni.

⁴²Egy nap sem szűnnek vala meg pedig a templomban és házonkint tanítani és hirdetni a Krisztus Jézust.