¹Minekutána pedig megszűnt a zenebona, eléhiván Pál a tanítványokat, és intvén őket, elbucsúzék, és útra kele, Macedoniába menendő.

²Miután pedig eljárta ama tartományokat, és sokszori beszéddel intette őket, Görögországba érkezék.

³A hol három hónapot töltött, de midőn Szíriába akart evezni, cselt vetének neki a zsidók, és úgy végzé, hogy Macedonián át fog visszatérni.

⁴Kisérék pedig őt Szopater, a bereai Pirrhus fia, a tesszalonikaiak közől pedig Arisztarkus és Szekundus, és a derbei Gájus és Timoteus, az ásiaiak közől pedig Tichikus és Trofimus.

⁵Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban.

⁶Mi pedig elevezénk Filippiből a kovásztalanok napjai után, és hozzájok érkezénk Troásba öt nap alatt, a hol hét napig maradánk.

⁷A hét első napján pedig, midőn egybegyűltünk a kenyérszegésre, Pál beszélgete velök, másnap el akarván menni, és a beszédet éjfélig nyujtá.

⁸Sok lámpa vala pedig a felsőteremben, a hol egybegyűltünk.

⁹Egy Eutikes nevű ifjú pedig az ablakon ülvén, s a mély álomtól elnyomatván, mivelhogy Pál sokáig beszéle, alvás közben leesék a harmadik emeletről, és halva véteték föl.

¹⁰Kihez Pál lemenvén, ráborúla, és megölelvén őt, mondá: Ne háborogjatok, mert benne van az ő lelke.

¹¹Fölmenvén pedig, és kenyeret szegvén, evék, és eleget beszélvén egész viradtig úgy indúla el.

¹²Eléhozák pedig a gyermeket elevenen, és nem csekély volt vigasztalódásuk.

¹³Mi pedig hajóra kelvén, Asszosba evezénk, hogy ott Pált fölvegyük; mert úgy rendelte vala, önmaga szárazon akarván utazni.

¹⁴Mikor pedig hozzánk érkezett Asszosba, fölvévén őt, Mitilenébe menénk.

¹⁵És onnét elevezvén, másnap Kiosz ellenébe jövénk, a következőn Számosba jutánk, és azután való nap Milétusba érkezénk.

¹⁶Mert elvégezte Pál magában, hogy Efezus mellől elevez, nem akarván késni Ásiában; mert azon volt, hogy ha lehetséges, pünköst napját Jerusalemben tarthassa.

¹⁷Milétusból pedig Efezusba küldvén, előhivá az anyaszentegyház véneit.

¹⁸Kik midőn hozzája jöttenek és együtt valának, mondá nekik: Ti tudjátok az első naptól, melyen beléptem Ásiába, mint voltam veletek minden időben,

¹⁹szolgálván az Úrnak minden alázatossággal és könyhullatásokkal és kisértetekkel, melyek rajtam történtek a zsidók incselkedéseiből;

²⁰hogy semmit nem vontam meg, a mi hasznos, hogy nektek ne hirdettem és ne tanítottalak volna titeket nyilván és házankint;

²¹lelkökre kötvén zsidóknak és pogányoknak a megtérést Istenhez és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitet.

²²És íme most én kötelezve a Lélek által, Jerusalembe megyek, nem tudván, mik következnek ott rám,

²³hanem csak, hogy a Szentlélek városonkint bizonyságot tesz nekem, mondván: hogy bilincsek és szorongatások várnak rám Jerusalemben.

²⁴De semmi ilyenektől nem félek, s nem tartom életemet becsesebbnek magamnál, csakhogy elvégezzem pályafutásomat, és az igének szolgáltatását, melyet az Úr Jézustól vettem, hogy bizonyságot tegyek az Isten malasztjának evangéliomáról.

²⁵És most íme én tudom, hogy többé nem látjátok az én orczámat ti mindnyájan, kik között átmentem, hirdetvén az Isten országát.

²⁶Azért tiveletek bizonyítom a mai napon, hogy tiszta vagyok mindenek vérétől.

²⁷Mert nem vonakodtam nektek hirdetni az Isten minden tanácsát.

²⁸Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, melyen titeket a Szentlélek püspökökké tett az Isten anyaszentegyházának kormányzására, melyet maga vérével szerzett.

²⁹Mert én tudom: hogy elmenetelem után ragadozó farkasok jőnek közétek, nem kimélvén a nyájat.

³⁰És közőletek is támadnak hamisan szóló férfiak, hogy a tanítványokat magok után vonják.

³¹Azért vigyázzatok, megemlékezvén, hogy három esztendeig éjjel-nappal meg nem szűntem könyhullatásokkal inteni mindeniteket.

³²És most Istennek ajánlak titeket és az ő malasztja igéjének, a ki hatalmas fölépíteni és örökséget adni minden megszenteltek között.

³³Senki ezüstét és aranyát, vagy ruháját nem kivántam,

³⁴a mint magatok tudjátok; mert a mikre szükségem volt nekem és a velem levőknek, e kezek szerzették meg.

³⁵Mindenben megmutattam nektek, hogy munkálkodván, segíteni kell az erőtleneket, és megemlékezni az Úr Jézus igéjéről, mert ő mondotta: Üdvösebb adni, mint venni.

³⁶És a mint ezeket mondotta, térdeire esvén, imádkozék mindnyájokkal.

³⁷Ekkor nagy sírásra fakadtak mindnyájan, és Pál nyakába borúlván, csókolgaták őt,

³⁸bánkódván leginkább azon szaván, melyet mondott vala, hogy többé nem látják az ő orczáját. És elkisérék őt a hajóra.